III. / X. Rész: A ruha próba

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Bette Midler - Going To The Chapel

Emily korán reggel érkezett meg New Orleansba. Nagyon örültem hogy újra látom és hogy ő is részt vesz az esküvőmön. Mielőtt ide jött, amikor felhívtam megkértem hogy ne szóljon senkinek, főleg ne Elenanak arról hogy férjhez megyek. Azt sajnálom hogy így sem Bonnie, sem Jeremy sem pedig Matt nem lesz itt, pedig a barátaim, de azt hiszem így lesz a legjobb. Emily épp csak megérkezett amikor Caroline úgy döntött hogy pont ma kell esküvői ruhát venni, először ellenkeztem aztán rájöttem hogy igaza van, hiszen négy nap múlva férjhez megyek és még nincs ruhám. Azonnal a város legjobb szalonjába mentünk, Caroline, Emily és én. Még mindig furcsa volt magamra menyasszonyként sőt feleségként gondolni de azért örömmel töltött el hogy megvalósul a kislánykori nagy álmom.

- Hahó! Nem csak nézelődni jöttünk ide. Tessék próbálgatni. - a gondolataimból Caroline parancsoló hangja zökkentett ki. - Jól van, máris. - mosolyodtam el. - Rebekah, nem jött el? - kérdeztem reménykedve. Örültem hogy Klaus megbékélt azzal hogy Stefan felesége leszek, de Rebekaht még mindig zavarja. - Nem. De ez ne szomorítson el. Életed legszebb napja lesz négy nap múlva, csak erre gondolj. - biztatott Caroline. - Tudom, de ő a nagynéném és szeretném ha a részese lenne. - sóhajtottam. - Beszéltem vele, de hajthatatlan. Az okát nem tudom, de hidd el hogy nem a boldogságod ellenzi hanem, talán azt hogy Stefan aki megbántotta őt, beházasodik a családjába. - Caroline kedvesen nyugtatgatott, megkönnyebbülés volt hogy Emily és ő itt vannak velem. - Igen, tudom, de az már régen volt. - vontam meg a vállam kedvtelenül. - Annak aki örökké él, semmi sincs elég régen. - csóválta a fejét. - Most viszont nyomás a próbafülkébe, máris hozm neked a ruhákat. - lökött gyengéden az egyik öltöző kabin felé. - De ne legyen túl habosbabos. - kértem csendesen, bár tudtam hogy Caroline úgy válogat majd nekem mintha a saját menyasszonyi ruhájáról lenne szó. - Ne aggódj gyönyörű leszel. - nevetett majd elsietett a ruhák felé, én pedig Emily felé fordultam. - Szerintem lelkesebb mint én. - nevettem még jobban. - És ennek mi az oka? - nézett rám Emily kérdőn. - Ezt hogy érted? Semmi, oka, csak annyi hogy ő...Caroline Forbes. - zavarodtam össze. - Igazán? Skyler, ismerlek, lehet hogy jobban mint te magadat. Nem lehet hogy elbizonytalanodtál? - kérdezte teljesen komoly arckifejezéssel. - Nem, dehogy. Ugyanúgy érzem magam mint bármelyik másik menyasszony ebben a helyzetben. - válaszoltam őszintén. - Rendben. Csak azért kérdeztem mert nem több mint két hónappal ezelőtt még egy fatövébe kuporodva zokogtál a főiskolán amikor láttad Elenat és Damont. - halkan tovább beszélt hozzám, bocsánatkérő pillantása elárulta hogy ő is tudja hogy túl messzire ment ezzel a kijelentésével. - Emily! - szóltam rá. - Azt hittem támogatsz. - néztem a szemébe. - Támogatlak Skyler, de csak akkor ha valóban ezt akarod. Egy barát nem attól barát hogy szó nélkül tűri ha hibát követ el a másik. Nem akarom hogy később megbánd. - közelebb lépett hozzám és egyik kezét a vállamra tette. - Tényleg ezt akarod? - kérdezte. - Igen. Ezt akarom. És hálás vagyok hogy aggódsz miattam de nem kell. Stefan tökéletes. - válaszoltam őszintén, habozás nélkül. - Akkor jó. - bólintott majd Caroline visszatért hozzánk ezúttal három csodaszép ruhával a kezében. - Mi az még le sem vetted a ruhád? - háborodott fel, vicces volt, vissza is tért a jó kedvem. - Khm...máris. - fojtottam magamba a nevetést és az öltözőbe lépve lekapkodtam magamról a felesleges ruhadarabokat. - Jöhet az első ruha. - szóltam ki, ő pedig készséggel nyújtotta be nekem. - Itt a fátyol is. - nyomta a kezembe az említett kelléket. - Legyen tökéletes az összhatás. - jegyezte meg. - Oké! Oké! - adtam meg magam az akaratának és máris öltözni kezdtem. - Azt hiszem ez...túl nagy. - néztem magam a tükörben. - Mutasd. - szólalt meg Emily is. - Nem. Én így nem megyek ki. - bámultam a tükörképem és el voltam borzadva a látványtól. - Nem illik hozzám. - csóváltam a fejem és lehámoztam magamról. - Jól van akkor itt van egy másik. - Caroline egy másikat adott be amit már előre rettegve próbáltam fel. - Na? Milyen? - érdeklődött Emily. - Nem érem el a cipzárt. - sóhajtottam. - Segítek. - Caroline lépett be hozzám és felhúzta a cipzárt majd a hajamba illesztette a fátyolt.

- Lássuk. - tolt ki a fülkéből, majd teljesen elámulva mosolygott. - Gyönyörű vagy. - csillogott a szeme. - Stefan szerencsés fickó. Neki is tetszeni fog. Nagyon jól áll. - Emily is egyet értett azzal hogy ez a megfelelő ruha. - Most döbbentem rá hogy én borzalmas hercegnő lettem volna a régi korban. Ezek a ruhák...annyira nem én vagyok. - forgolódtam. - Persze, de mégis hogy gondolod? Talán pólóban és farmerben akarsz férjhez menni? - igazgatta rajtam Caroline a ruhát. - Nem. - nevettem el magam. - Akkor? Felpróbálod a többit is? - kérdezte és láttam rajta hogy azt szeretné ha a válaszom igen lenne. - Hálás vagyok amiért eljöttetek velem ide, ezért nem ellenkezek. Felpróbálok még párat de, szerintem ez lesz a nyerő. - mosolyogtam. - Ezek szerint mégis csak tetszik neki. - nézett össze Caroline és Emily, alighanem rajtam múlatva. - Igen. - vallottam be szégyenlősen. - Hozom a többi ruhát. - szaladt el Caroline. - Őszinte részvétem. Caroline tényleg nehéz eset ha ruhákról van szó. - Emily is nevetett, most olyan tökéletes volt minden. - Hallottam. - játszott sértődöttséggel tért vissza Caroline, aztán még több ruhát próbáltatott fel velem, a huszonharmadik után már nem is számoltam. - Mióta vagyunk itt? - kérdeztem amikor ismét a felvettem azt a ruhát ami elsőre megtetszett. - Négy és fél órája. - nézett Emily az órájára. - Akkor ez esetben azt hiszem ennyi elég is volt. Ez a tökéletes ruha. Beleszerettem. - néztem végig magamon.

- Skyler! Valaki látni szeretné a ruhádat. - Caroline nagy mosollyal lépett mellém. - Rebekah. - suttogta én pedig hatalmas mosollyal szinte futva siettem a szalon külső terme felé ahol máris megpillantottam a nagynénémet. Ahogy meglátott az ő arcán is meleg mosoly jelent meg. - Hát eljöttél. - öleltem át. - Sokat gondolkodtam és rájöttem hogy Hope esküvője még nagyon messze van, így nem maradhatok le a másik unokahúgoméról. Egyébként pedig gyönyörű vagy. - nézett végig rajtam. - Köszönöm. - boldogan néztem rá. - Már majdnem öt órája próbálgatásra van ítélve. - Emily is csatlakozott. - Caroline....- sóhajtott Rebekah. - Igen, ő. De hálás vagyok neki. - bólogattam. - Kíváncsi vagyok mi lenne ha az ő esküvőjéről lenne szó. - viccelődött Emily. - Ahhoz előbb Klausnak kellene cselekedni. - kacsintott Rebekah cinkosok módjára. - Hahó! Szuper hallásom van. - mutatott Caroline a fülére mikor ő is mellénk ért, miután eltette a többi ruhát, pontosabban utasította rá az eladót, és mind nevetésben törtünk ki. - Majd ügyesen rávezetem apát hogy ideje megházasodnia. - jegyeztem meg. - Eszedbe se jusson. Ha magától nem jut eszébe akkor ne is kérjen meg. - Caroline vállat vont de volt egy olyan gyanúm hogy ha ebben a pillanatban térden állva jönne elé Klaus, ő a nyakába vetné magát. - Szerintem annak is eljön majd az ideje hogy Klaus egy hatalmas csokor rózsával a lábad előtt hever majd és arra kér...hogy töltsd vele az örökké valóságot. - Emily tovább ércelődött Carolineal persze csak játékosan, semmi rosszindulat nem volt benne és bennünk sem. Ez a nap a mókáról szólt. - Leveszem a ruhát, kifizetem és egy kávé mellett ezt még megvitatjuk. - mosolyogtam majd visszasiettem a próbafülkébe hogy levegyem a ruhát.....