Song: Madilyn Bailey - Wildest Dreams
Amint hazaértünk az erdőből én a szobámba jöttem, hagytam hogy Elena számoljon be a többieknek Castiel látogatásáról. Nekem nem volt kedvem ismét egy olyan beszélgetéshez aminek az a vége hogy rájövünk mennyire tehetetlenek vagyunk. Általában mindig veszekedés tör ki, de nem azért mert van is okuk vitázni hanem csupán ilyenkor jön elő az a feszültség ami tíz hónapja gyülemlik mindenkiben. Nem vágytam másra csak egy forró zuhanyra. Jól is esett, ellazított, majd visszatérve a szobába felöltöztem és az ágyra ültem, gondolkodni. Nem telt sok időbe és Klaus rontott be.
- Meg mondanád nekem hogy mit kerestél az éjszaka közepén az erdőben? - vont kérdőre. - Levegőzni akartam. - feleltem szemforgatva, megint túlzásokba esett. - Azok után hogy nem rég Emilyt is megtámadták, ostobaság volt részedről. - mondta dühösen. - Remek, akkor ostoba vagyok. - vontam meg a vállam, a legkevésbé sem volt erőm most egy veszekedéshez. - Felelőtlenség volt egyedül kimenned. - feszegette tovább a témát. - Nincs szükségem testőrökre és egyedül akartam lenni, tudok magamra vigyázni. - mondtam komolyan. - Valóban? Castiel már egyszer majdnem megölt téged....akkor sem tudtad megvédeni magad. - úgy beszélt velem mint ha valami kislány lennék akinek fejmosás kell. - Nincs semmi bajom, életben vagyok. Felesleges rémeket látnod. - sóhajtottam. - Nem látok rémeket, aggódom érted Caroline. Bánthatott volna. - enyhült meg a hangja. - Hagyj már békén. - förmedtem rá, ezúttal én voltam az aki túl indulatosan reagált, de nem tudtam visszafogni magam, elfogyott a türelmem és minden erőm is amivel leplezni tudtam eddig hogy nincs minden rendben. - Caroline. - kérlelően nézett rám és felém lépett. - Féltelek. - simított végig az arcomon de én azonnal leráztam magamról a kezét, elhúzódtam tőle. - Mikor lettél ennyire aggódó, érzékeny és elviselhetetlenül kedves? - szemrehányóan zúdítottam rá a szavakat, tudtam hogy igazságtalan vagyok vele, de ennek ellenére is ő volt az akin levezettem a feszültséget. - A régi énemet gyűlölted, és most kiderül hogy a mostani sem jó? Nem értelek Caroline. - összezavarodott.
- Persze hogy nem értesz, semmit nem értesz. Fogalmad sincs róla hogy mit érzek, nem is érdekel téged hogy milyen gondolatok gyötörnek napok óta. - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak miközben a könnyeim is utat törtek maguknak. - Akkor mond el. Itt vagyok, hallgatlak. - állt fel és elém lépett. - Fogalmam sincs hogy a kapcsolatunk milyen irányba halad, úgy érzem hogy csak számomra jelent mindent az hogy együtt vagyunk. De eddig nem hoztam szóba mert tudom hogy most vannak fontosabb dolgok is. - azt akarta hogy beszéljek én pedig megtettem. - Tudod hogy szeretlek. Mindent megadok amit csak akarsz. Esküvőre vágysz? Rendben, amint elintéztük Castielt, jöhet az esküvő, ha ezt szeretnéd. - ledöbbenve hallgattam. - Ha ezt szeretném? - csalódottan kérdeztem. - Ezek szerint neked tökéletesen megfelel a mostani helyzet, egyáltalán nem akarod hogy komolyabbra forduljon a kapcsolatunk. Ha én szeretném akkor lesz esküvő, hisztizhetek érte és megkapom, de egy szóval sem említetted hogy te akarod. - saját magamat hergeltem fel. - Én is akarom Caroline. - sóhajtott. - Nagyon is. - őszintének tűnt. - Mindegy. - vontam vállat. - Amire én vágyok azt úgy sem tudod megadni, ahogy más sem. - gyűltek könnyek a szememben. - Mire vágysz? - fogta két keze közé az arcom hogy a szemembe nézzen. - Egy...gyerekre. Mindig is szerettem volna anya lenni, de nem lehet mert....ez vagyok...egy vámpír. - összetörten álltam előtte. - Caroline...- ölelt át a nevemet suttogva. - Tudom, neked ez sem számít mert már van két lányod. De nem tudod mit érzek ha látom ahogy Hopeal játszol...- húzódtam el tőle. - Tudom hogy szeretsz és én is szeretlek téged, mégsem leszünk egy család soha. Megőrjít a gondolat. - temettem az arcom a tenyerembe. - De nekem is számít Caroline, ha lenne bármi amit tehetnék ezügyben én megtenném, gondolkodás nélkül. - ismét magához húzott és gyengéden átölelt, egy pillanatra viszonoztam de végül hátrébb léptem tőle. - Sajnálom. - néztem a szemébe. - Majd...megpróbálok ezen is túllendülni. - motyogtam majd kikerülve őt elindultam az ajtó felé. - Hová mész? - szólt utánam. - Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de ne aggódj nem megyek ki a házból. Csak...a konyhába. - válaszoltam és miután még egy pillantást vetettem rá, kisétáltam a szobából, le a lépcsőn, a nappalin át a konyhába.
- Bonnie? - észrevettem hogy itt sem lehetek egyedül. - Nem tudsz aludni? - kérdeztem halkan. - A könyvet lapozgatom. - mutatott az előtte heverő régi, kopott könyvre. - Elena elmondta hogy mi bánt téged napok óta. - folytatta. - Ennyit a titoktartásról. - dünnyögtem. - Nem Skyler miatt olvasgatok most, hanem azért mert segíteni szeretnék neked. - közölte. - Tessék? - értetlenkedtem. - Holly képes volt feléleszteni Skyler emberségének egy részét így születhetett meg a lánya Olivia. Nekem legalább akkora erő van most a birtokomban mint Hollynak volt, én is megtehetem. - ahogy kimondta felcsillant a szemem. - Tényleg? - reménykedően elmosolyodtam. - Igen. - nevetett fel. - De...én...nem kérhetem ezt tőled. Castiel megölése is elég megterhelő lesz számodra. Nem akarom hogy emiatt bajod essen. - akartam hogy megtegye, szerettem volna anya lenni, de nem a legjobb barátnőm élete árán. - Nem lesz semmi bajom. Hihetetlen nagy erő van a birtokomban, egy ilyen varázslat gyerekjáték lesz. - nyugtatott meg. - Fogalmad sincs róla hogy milyen boldoggá tennél azzal ha ez sikerülne. - elérzékenyülve ültem le mellé. - Azért van róla sejtésem. - mosolygott. - Kezdhetjük? - váratlanul ért a kérdése. - Most? Azonnal? - meglepődtem. - Látod ezt? - mutatott egy számomra érthetetlen szövegre a könyvben. - Ez az ami valóra válthatja az álmodat. Szerintem ne halogassuk. - biztatott. - Rendben. - le sem lehetett volna törölni az arcomról a mosolyt. - Akkor csináljuk. - tűrte fel kissé a pólóm és a kezét a hasamra helyezte. - Phasmatos nova vivificant...Phasmatos nova vivificant...Phasmatos nova vivificant. - lehunyta a szemét és mormolni kezdte a könyvben leírt szöveget. - Phasmatos nova vivificant...Phasmatos nova vivificant. - ismételte majd elmosolyodott. - Kész is. - mondta kedvesen. - Mit jelent ez a nova vivif..akármi? - kérdeztem. - Nova vivificant, szószerinti jelentése új éltető. - válaszolt. - Köszönöm Bonnie. - öleltem át. - Kérhetek tőled még valamit? - néztem rá. - Persze. - bólintott. - Szeretném ha erről senki nem tudna egyenlőre. Elena sem. - suttogtam. - Miért? - érdeklődött. - Csak amíg Castiel a képben van. Ha minden probléma megszűnik és minden a régi lesz akkor elmondom Klausnak is, de addig ez legyen a kettőnk titka. - mondtam komolyan. - Rendben, ahogy szeretnéd. - egyezett bele. - Most viszont, menjünk aludni. - nézett az órára ami már hajnali fél hármat mutatott. - Jó éjt Bonnie. - köszöntem el. - Jó éjt Caroline. - mosolygott majd mindketten elindultunk a szobáinkba. Klaus már aludt amikor bebotorkáltam a sötétben, nem akartam felébreszteni ezért csak halkan bújtam be mellé. Bonnienak hála most olyan boldog voltam, mint még soha ezelőtt...
Hali :)
VálaszTörlésEz a rész is nagyon jó lett. Örülök hogy Caroline végre beszélt Klausal az érzéseiről, érthető hogy ennyire kiakadt bár erről Klaus igazán nem tehet. Szeretem hogy Klaus ennyire megváltozott, ő a tökéletes pasi. Bonniet pedig imádom, most hogy az ereje megsokszorozódott, még nagyobb szerepet kapott. Igaz barát hogy minden probléma mellett még Carolinera is gondolt. És így lehet Klaroline baba. A zene is tetszett. Várom a többi részt is, ezer millió puszi :)
Sziaaa
VálaszTörlésWááá, de szuper részt írtál ismételten. Caroline szenvedése szívszaggató volt, míg Klaus támogatása és kedvessége szívmelengető. Olyan szépek együtt, ők a tökéletes pár. " Tudod hogy szeretlek. Mindent megadok amit csak akarsz. Esküvőre vágysz? Rendben, amint elintéztük Castielt, jöhet az esküvő, ha ezt szeretnéd. " - Klaus ennél cukibb nem is lehetne. Bonnienak örök hálám mert neki köszönhető hogy Caroline álma beteljesülhet. Annyira jóóóó! Siess a többi résszel ;)
Puszedli :D
VálaszTörlésJeee Klaroline!!! Nem titok hogy mennyire oda vagyok az ő párosukért, úgyhogy ez a rész extrán tetszett. Olyan izgatott lettem, most hogy Bonnienak hála Caroline anyuka lehet, már csak bele kell vágniuk Klausal a baba projectbe. Kár hogy egyenlőre még nem akar szólni erről senkinek sem, de nem baj....Klaroline baby hipp-hipp-hurrá!!! Köszönöm hogy megint egy csodálatos résszel leptél meg minket :D
Szió :)
VálaszTörlésNagyon nagyon sajnáltam Carolinet mert beleéltem magam a helyzetébe, hogy milyen lehet neki látni hogy a férfinek akit szeret már van két lánya, míg ő nem adhat neki családot. Ez egy nagyon szép szál ebben a történetben, a legjobban pedig a vége tetszett amikor Bonnienak sikerült orvosolnia a problémát. A legjobb ami történhetett az az hogy Bonnie megkapta Ava erejét mert így rengeteget tud segíteni. Várom már a folytatást <3
Halihó :P
VálaszTörlésEszméletlen jó rész lett és mint mindig most is a végére tartogatta a meglepit. Fokozatosan építetted fel a részt és mikor már én magam is feladtam a reményt hogy Carolinenak és Klausnak valaha gyereke születhet bedobsz egy fantasztikus ötletet, Bonnie személyében és teljesen feldobod a napot. Nagyon tetszett és várom már a kövi részeket :P
Bonjour
VálaszTörlésElőször is örülök hogy a dalválasztásnál nem az eredeti mellett döntöttél mert ez a feldolgozás ezerszer jobb az eredeti dalnál. Tökéletes aláfestést adott az egyébként is tökéletes részhez. Nagyon tetszett, mint eddig mindig. Már előre szomorkodok hogy hamarosan vége. Már csak tíz rész van vissza...pedig én örökké olvasnám. A sok rossz dolog mellett ami a szereplőkkel történt jó hogy boldog dolgok is történnek. Pl. Emily és Enzo szerelme és most Caroline boldogsága és az esély arra hogy a Mikaelson család gyarapodjon. El sem tudom mondani hogy mennyire várom már a kövi részeket :D
Szia
VálaszTörlésCaroline jól döntött amikor elmondta Klausnak hogy mi bántja és Klaus helyesen viselkedett, jól reagált. Carolinenak pontosan erre a támogatásra volt szüksége. Ez kettejüket érinti a leginkább ezért jó hogy megbeszélték. Caroline lég heves és elutasító volt Klausal de az ő természetét ismerve ez nem volt meglepő. Nagyon tetszett ez a rész is, főleg a vége amikor Bonnie megoldást talált. Ő valóban igazi jó barát. Várom a többi részt is :)
Szióka....
VálaszTörlésHuh, az elején sajnáltam Carolinet, tényleg eléggé maga alatt volt amiatt hogy nem lehet gyereke, ami érthető is. Aztán amikor Klaus megérkezett és aggódott, az valami csodálatos volt, imádom az új Klaust a régivel megfűszerezve. A nap megmentője pedig Bonnie volt, annyira szeretem őt, a sorozatban és itt is. Mindig a barátai számára az elsők és ez az a tulajdonsága ami miatt a leginkább szerethető. Egy szó mint száz....IMÁDTAM az egész részt :D
Ciao!
VálaszTörlésKlaus egy tündér pasi volt ebben a részben, oda vagyok érte. Carolinet sajnáltam de azért kicsit hárpiaként viselkedett pl: " Mikor lettél ennyire aggódó, érzékeny és elviselhetetlenül kedves? " - viszont őt is megértem ezért megbocsájtható neki hogy most Klauson csattant az ostor. A legjobban az tetszett hogy a végén happy end volt, örültem Bonnienak és Ava ereje egyértelműen jobb helyen van nála mint magánál Avanal. Bonnie jó dolgokra használja és ez számít. Annyira várom már a többi részt is :D
Hi :P
VálaszTörlésKlaroline pillanatokból soha nem lehet elég, főleg az olyan függőknek mint amilyen én is vagyok. Tetszett a rész és a zene is. Caroline és Klaus még vezsekedés közben is annyira cukik és olyan mintha tényleg egymásnak lennének teremtve. Ahogy Klaus is említette Caroline a régi énjét gyűlölte, most pedig...olyan szerelmes belé hogy beleőrül abba hogy nem lehet közös gyerekük. Az ilyen szerelmes sztorik csak is jók lehetnek. A vége pedig számomra extázis volt amikor Bonnie segített Carolinenak. Egek de várom a többit ;)