Song: Danity Kane - Stay With Me
Ismerős érzés kerített hatalmába amikor a Salvatore ház előtt megállva néztem körül, akkor jártam itt utoljára amikor Stefant elhagytam az esküvőnk napján hogy Damon után jöjjek. Kicsit hasonló is volt a helyzet, hiszen ismét én vagyok az aki a szerelem után rohan. Egy pillanatra elgondolkodtam azon hogy van e értelme ennek az egésznek, megalázónak éreztem hogy mindig én könyörgök Damonnak, hogy mindig én vagyok az aki kettőnk közül jobban akarja a másikat. De amikor Oliviara néztem minden értelmet nyert, ahogy Elena is mondta már nem csak Damon és én számítunk, sőt...most már csak Olivia számít. - Gyere kicsim. - vettem az ölembe és az ajtó felé sétáltam, hallottam hogy a ház üres de nem akartam a kocsiban várni és Olivia is nyűgös volt már, ezért besétáltam a házba egyenesen fel Stefan szobájába hogy ott altassam el a kislányomat, jobbnak láttam ha nem Damon szobájába viszem, mert nem voltam benne biztos hogy Damon nem akadna ki. Néhány perc alatt álomba is merült én pedig meggyőződve arról hogy biztonságban van lesiettem a nappaliba hogy ott várjam meg Damont. Miközben vártam, gondolatban próbáltam összerakni hogy mit is fogok mondani.
- Mit keresel te itt? - Damon cseppet sem barátságos hangja zökkentett ki a gondolataimból. - Én...azért jöttem hogy....beszéljünk. - zavartan néztem rá, most hogy kettesben voltunk a szívem olyan gyorsan vert hogy úgy éreztem kiszakad a mellkasomból, bizonyára ezt Damon is észre vette mert egy pillanatra elmosolyodott, aztán újra ridegen bámult rám. - Nincs miről beszélnünk. - mondta. - Kérlek. Mondanom kell valamit. - próbáltam meggyőzni. - Amikor én legutóbb beszélni akartam veled, elfutottál előlem és rám csaptad az ajtót. - morogta. - Az egy éve volt Damon és azóta változtak a dolgok. - emlékeztem vissza arra a napra amikor valóban elfutottam előle pont mielőtt Castielel mentem volna. - Így van. Változtak a dolgok. Nézd Skyler....mindketten tudjuk hogy kettőnk között már nem lehet semmi. - sóhajtott. - Mert Olivia létezik? - kérdeztem halkan. - Tudom hogy mit gondolsz a lányomról. - kissé haragos lett a hangom, de nem tudtam magamba fojtani hogy ez mennyire fáj. - Őszintén? Igen, Olivia miatt. - válaszolt. - Ő csak egy ártatlan kislány. - gyűltek könnyek a szememben. Nem akartam ezek után elmondani neki az igazságot. - Ő Castiel lánya. Mit vársz tőlem Skyler? Játsszam el hogy én vagyok az apja? Tegyek úgy mintha szeretném? Ez neki sem lenne jó és neked sem. Különben is....én soha nem voltam a családalapítás híve, az Stefan. Én ilyen vagyok, önző. - vonta meg a vállát. - Nem kértem hogy játszd el hogy te vagy az apja és azt sem kérem hogy tégy úgy mintha szeretnéd. Nem várok tőled semmit. Nyilvánvaló hogy nem szeretsz már. Elfogadom. - emeltem fel a kezem megadóan, nem lett volna értelme tovább bonyolítani ezt a beszélgetést. - Mit akartál mondani? - kérdezte végül. - Már nem számít. - vontam meg a vállam és szó nélkül indultam meg Stefan szobájába hogy Oliviat magamhoz vegyem és elmenjünk innen, azonnal. Amikor beléptem a szobába és a békésen alvó lányomra néztem már nem bírtam tovább magamba fojtani a könnyeimet. - Sajnálom, édesem. - simogattam meg gyengéden az arcát. - Skyler. - suttogta a nevem Damon, az ajtóban állva. - Ne aggódj, máris megyünk. - törölgettem le az arcomról a könnyeimet. - Szeretlek. - suttogta. - Meddig akarsz még kínozni? - fordultam felé. - Nem kínozni akarlak, csak azt akarom hogy tudd. - sétált felém. - A szerelem nagy szó, ha kimondod az nem elég. És már nem is fontos. Azt mondtad hogy kettőnk között már nem lehet semmi. Felfogtam, de kérlek hagyj békén. - kértem. - Amikor az előbb ott hagytál a nappaliban, egy pillanat alatt hasított belém a felismerés. - folytatta. - Milyen felismerés? - kérdeztem. - Nem tudok nélküled élni. - fogta meg a kezem. - Már nem vagyok egyedül, van egy lányom, akit te gyűlölsz. - szorult el a torkom az utolsó szót kimondva. Ostobának éreztem magam amiért még mindig nem mondtam el neki az igazságot. - Nem gyűlölöm. - csóválta a fejét. - Hazudsz. - láttam az arcán hogy igazam van. - Percek óta itt vagy és még csak egy pillantást sem vetettél rá. - néztem ismét a lányomra, Damon pedig követte a példám és most először Oliviara nézett. - Gyönyörű kislány, hasonlít rád. - jegyezte meg. - Klaus szerint a szemeit tőled örökölte. - mosolyodtam el majd hirtelen megdermedtem amikor rájöttem hogy hangosan is kimondtam.
- Tőlem? Miről beszélsz? - Damon zavartan nézett rám. - Azért jöttem ide hogy elmondjam neked hogy Olivia...a te kislányod. - fordultam Damon felé. - Hogy...mi? Az...én....lányom...én.. - kereste a szavakat. - Igen. - bólintottam. - Miért nem mondtad korábban? - vont kérdőre. - Nem hittem hogy érdekel téged. - vallottam be. - Megőrültél? - emelte fel a hangját. - Halkabban, nem akarom hogy megijedjen. - kértem halkan beszélve. - Elmentél volna úgy hogy el sem mondod? - kérdezte. - Igen. - bólintottam. - Miért? - nézett ismét Oliviara. - Mert azt mondtad hogy nem szereted és hogy a családalapítás nem neked való. Úgy gondoltam hogy ha tudnád az igazat, az sem változtatna semmin. - feleltem a kérdésére. - Ő az én lányom, jogom volt tudni. - mondta komolyan és most először azt láttam a szemében hogy a tény hogy Olivia az ő lánya, szeretetet vált ki belőle. - Most már tudod. Ha esetleg látni szeretnéd, New Orleansban leszünk. - szomorúan vettem az ölembe Oliviat, hogy induljunk. - Ha esetleg látni szeretném? - kérdezett vissza. - Ott akarok lenni vele minden pillanatban. Veletek akarok lenni, örökké. - a szavai mélyen érintettek. - Családot akarsz? Gyereket nevelni és mindent ami ezzel jár? - kérdeztem hitetlenkedve. - Igen. - mondta határozottan. - A nappaliban még nem ezt mondtad. - dajkáltam a lányomat. - A nappaliban még nem tudtam hogy Olivia az én lányom, de ha nem is lenne az, idővel úgyis megkerestelek volna. Mint mondtam nem tudok nélküled élni. Amikor eljöttem New Orleansból, elhatároztam hogy elfelejtelek, de nem ment, az ami kettőnk között volt és van, mindennél többet jelent nekem. És most már a kislányunk is összeköt minket. - mosolyodott el. - A kislányunk. - ismételtem meg ezt a szót, mert olyan szépen hangzott az ő szájából. - Hiányzol! Te vagy minden gondolatom. Szeretlek. - hajolt közelebb és gyengéden megcsókolt majd megpuszilta Olivia homlokát. - Én is szeretlek. - néztem fel rá mosolyogva. - Nem tudom hogy jó apa leszek e, de azt megígérhetem hogy minden tőlem telhetőt megteszek. - fogta meg a kislányunk pici kezét. - Milyen apró. - büszke mosolya láttán tudtam hogy minden rendben lesz. - Jó apa leszel Damon. - mondtam komolyan is gondolva. - Ez azt jelenti hogy újra kezdjük? - kérdezte reménykedve. - Igen. - nevettem fel halkan. - Szeretnéd...megfogni? - kérdeztem Oliviara utalva. - Igen, nagyon. - bólintott, én pedig óvatosan átadtam neki. - Szia szépségem. - becézgette a lányunkat miközben olyan szemekkel nézett rá mintha ő lenne a legnagyobb kincse, de így is volt. Boldog voltam, most először igazán boldog voltam és meghatódva gyönyörködtem apa és lánya pillanatában. Azt kívántam hogy bárcsak örökké ebben a pillanatban maradhatnánk!
Hali
VálaszTörlésNagyon szép rész volt, a zene is gyönyörű, a második gif pedig nagyon édes. Tetszett az egész. Eleinte Damon ellenséges viselkedése miatt aggódtam, féltem hogy nem békülnek ki és Skylerre haragudtam hogy nem mondta el rögtön az igazat. A rész második felénél viszont kezdetm fellélegezni. Aranyos volt ahogy Damon megtudta hogy ő Olivia apukája és szívmelengető volt látni hogy rögtön feléledt benne a szeretet a lánya iránt. Örülök hogy ők hárman is végre boldogok lehetnek. Ezer millió puszi :)
Szió :)
VálaszTörlésCsodaszép rész lett, Damon az elején az idegeimen táncolt de a végén már teljesen oda voltam érte, főleg ahogy a lányáról beszélt és arról hogy örökké Skylerrel és a lányukkal akar lenni. Damonnak is jót tesz a szülőség akárcsak Klausnak. A rosszfiúkból lesznek a legcukibb apucik. Imádtam ezt a részt is :)
Halihó :P
VálaszTörlésSkylert sajnáltam az elején, mert Damon nem bánt vele úgy ahogy azt megérdemelte volna. Annyira tetszett ez a rész hogy meg is könnyeztem. A nagy békülés volt a legjobb és persze a végén az apa-lánya pillanat. Nem csak Skyler boldog hanem én is. Szurkoltam nekik és tadaaa Dayler újra él! :P
Sziaaa
VálaszTörlésOda meg vissza vagyok! Csodálatos rész és megható volt. " Ott akarok lenni vele minden pillanatban. Veletek akarok lenni, örökké. " - Damon annyira édes volt. Örülök hogy Skyler és ő újra együtt vannak, ideje volt már. Az ő szerelmük különleges és a kislányuk, a pici Olivia egy tünemény. :)
Hi :P
VálaszTörlésJaj istenem a második gif valami eszméletlen jól sikerült. Olivia annyira aranyos és végre a szülei is kébékültek, sőt az apukája is tudja már hogy bizony a kis picúr az ő kicsi lánya. Nagyon szép rész volt, ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni. Gratula a drága szerzőnek! :P
Puszedli :D
VálaszTörlésMiért van az hogy ha egy lány lát egy babucit akkor ő is akar egyet? Vagy csak velem van így?! Mindegy nem ez a lényeg, hanem az hogy megint lenyűgöztél. Érzelmes és gyönyörű részt írtál, köszönet érte. Skyler és Damon megérdemeltek egy ilyen tökéletes kibékülést, ráadásul a lányuk is velük van. Nem is kérdés hogy imádtam e, mert igeeeen. Imádtam az egészet :D
Szia
VálaszTörlésMegint megmutattad hogy a tökéletes részeket is felül tudod múlni. Eddig minden részért oda voltam és nem csak én, ez pedig szó szerint hab volt a tortán. Skyler és Damon egymásnak lett teremtve megérdemlik a boldog befejezést. Biztos vagyok benne hogy Damon jó apa lesz, ahogy Skyler jó anya. Hiányozni fognak! ;)
Ciao!
VálaszTörlésAnnyira jó lett a második gif, teljesen élethű, mintha teljes egészében egy jelenetből lett volna kivágva. Tökéletesen passzolt a történésekhez ahogy a zene is. A címet elolvasva már tudtam hogy egy nagyon megható rész lesz és nem is csalódtam. Nagyon szépen megfogalmaztad az egészet és megható volt. Megkönnyeztem. :D
Bonjour
VálaszTörlésVártam már hogy megtörténjen a nagy kibékülés, sejtettem hogy érzelmes lesz, de teljesen felülmúltad az elvárásaimat. Nagyon tetszett és köszönöm az élményt. Damon amint megtudta hogy Olivia az ő lánya, sokkal több szeretetet sugárzott. Egyébként is egy jó karakter de te még ezen is túltettél és Skyler...nos ő egy tökéletes főszereplő. Élmény volt végig követni a bonyodalmas mégis nagyszerű életét. ;)
Szióka...
VálaszTörlésNagyon Nagyon Nagyon Nagyon tetszett! Szuper rész lett. Skyler és Damon békülése tökéletesen tükrözte a kapcsolatukat. Mindig is voltak hullámvölgyek, szomorú és szép pillanatok, ebben a részben pedig minden volt. Örülök hogy ők ketten, pontosabban hárman újra együtt vannak. Sok sok sok boldogságot nekik, megérdemlik <3 :)