III. / IX. Rész: Az élet nagy dolgai...

( Stefan Salvatore szemszöge )
Song: James Arthur - Smoke Clouds

Klaus szobája felé tartva azon gondolkodtam hogy mi vár rám ha belépek oda. Köthetünk e valaha véglegesen békét. Skyler érdekében bíztam abban hogy van rá mód, hogy a lánya kedvéért Klaus is átgondolja a dolgokat. Nem akarok vele örökké harcolni. Senkinek nem lenne jó ha mindennaposak lennének a viták.

- Klaus. - léptem be a szobába, az ajtó nyitva volt így az udvariasságot most mellőztem. - Elijah mondta hogy beszélni akarsz velem. - mondtam miközben beljebb sétáltam. - Igen. - felelt egyszerűen. - Sejtem hogy miről. - jegyeztem meg. - Nézd Stefan. Szerintem a múltunk fényében egyikünknek sem könnyű most ez a helyzet. Számtalanszor akartál végezni velem a barátaiddal együtt, ahogy én is veletek. Szerintem érthető hogy miért nehéz elfogadnom hogy a lányom egy Salvatore felesége lesz alig egy hét múlva. - egyenesen a szemembe nézett, még most is azt akarta éreztetni hogy van okom félni tőle, én azonban egy kicsit sem féltem tőle. - Nekem sem könnyebb elfogadni hogy soha nem szabadulok meg tőled azáltal hogy a lányodat veszem feleségül. De szeretem őt és nélküle élni ezerszer rosszabb lenne. - mondtam komolyan. - Nem kételkedek abban hogy szereted őt, és abban sem hogy ő viszont szeret. Abban is biztos vagyok hogy nem fogod bántani őt, mivel erősebb nálad. Nehéz beismernem de még nálam is erősebb és ezt most nem csak fizikai értelemben mondom. - ismét beszélni kezdett és rá kellett jönnöm hogy valószínűleg békével hívott ide. - Soha nem bántanám őt Klaus. Akkor sem ha megtehetném. - jelentettem ki határozottan. - Tudom. - bólintott. - Skyler sok értelemben erős, de még fiatal és ismeretlen számára az élet. Sok mindenen ment már keresztül ami arra késztette hogy hirtelen felnőttként gondolkodjon, de mint mondtam még ismeretlen neki az élet. Nem akarok mást csak azt hogy boldog legyen és ha ez a boldogság melletted várja akkor én nem engedhetem meg magamnak hogy ellenezzem. - közölte miközben mindkettőnknek töltött egy italt. Régen volt már hogy mi ketten ígyegyütt iszogattunk.

- Ez azt jelenti hogy az áldásod adod? - kérdeztem a biztonság kedvéért. - Igen. - válaszolt és a kezembe nyomta az egyik poharat. - Fenékig. - emelte fel az övét én pedig követtem a példáját. - Egészségünkre. - mondtam majd lehajtottam az italt. Képzeletben hosszan fújtam ki a levegőt, megkönnyebbülve, nem magam miatt hanem Skyler miatt mert tudtam hogy neki fontos hogy az apja elfogadja és támogassa a döntését. - Bár azért van még valami ami miatt aggódom, az esküvővel kapcsolatban. - szólalt meg ismét. - Csak ugyan? És mi az? - érdeklődtem. - A bátyád. - bökte ki a választ. Damon említésére én magam is elgondolkodtam egy pillanatra. - Tudom hogy a lányom ugyanúgy szereti őt ahogy eddig. Tartok tőle hogy ha Damon felbukkan a jövőben és ti már házasok lesztek, Skyler megbánja majd a döntését. - újabb italt töltött magának és mintha kicsit élvezte volna hogy kínozhat azzal a ténnyel amit magamtól is tudok. - Nem tudhatjuk hogy mit hoz a jövő. Csak reménykedhetek hogy nem bánja meg. Különben is....Damon már Elenaval van. - húztam le gyorsan én is egy italt. - Stefan. Te pontosan tudod hogy semmi sem tart örökké. Főleg nem a mi esetünkben, hiszen az örökké nekünk ténylegesen az örökké. - vonta meg a vállát. - Az előbb az áldásodat adtad, most viszont úgy érzem hogy le akarsz beszélni az esküvőről. - fürkésztem az arcát hátha rájövök mi is az igazság. - Nem akarlak lebeszélni, csak szeretném ha tisztán látnád a helyzeted. Soha nem fogom megérteni hogy mit lát benned és a bátyádban a lányom. És ha őszinte akarok lenni veled, inkább látom melletted mintsem Damon mellett. - őszintének tűnt. - Skyler felnőtt nő, eltudja dönteni hogy mit akar. És ha egyszer igent mondott akkor bizonyára komolyan is gondolja. Nem tartok attól hogy Damon megjelenése bármin is változtatna. Tudom hogy szereti őt, de azt is tudom hogy irántam is ugyanúgy érez. - hangomban csendes düh izzott, kezdett kényelmetlenné válni a téma. - Azért ne felejtsük el hogy egyszer már őt választotta helyetted. - még inkább belemerült a témába. - Azóta sok minden megváltozott. Visszatért a halálból, a bátyám pedig már más karjaiban vigasztalódott. Velem viszont két tökéletes hónapot töltött a tóparti házban. Nem kételkedek abban hogy Damon szerette őt, talán még most is szereti, de abban nem vagyok biztos hogy mindezek után megérdemelné Skyler bocsánatát. - mondtam őszintén.

- Ebben egyetértünk. - emelte meg az italos üveget és ezúttal abból ivott egy-két kortyot. - Ennek örülök. - bólintottam, aztán más irányba terelődtek a gondolataim. Ahogy Klausra néztem rá kellett jönnöm hogy tényleg sokat változott. Már közel sem az aki volt. - Mi jár a fejedben? - zökkentett ki a gondolataimból. - Elgondolkodtam hogy Skyler milyen jót tett mindannyiunknak csupán azzal hogy létezik. - válaszoltam. - Vegyünk például téged....A testvéreid évszázadok alatt sem érték el azt hogy egy cseppnyi emberséged legyen, Skyler pedig pár itt töltött nap alatt kihozta belőled. Most van családod, nem rettegésből vannak melletted hanem mert szeretnek és itt van Caroline. Ha nem lennél jó ember ő sem lenne veled. Sokat köszönhetsz a lányodnak. - jelentettem ki. - Ezzel én is tisztában vagyok. És ezért sem tehetem meg hogy tönkre teszem a boldogságát ami neked köszönhető. Furcsa érzés törődni másokkal, de amióta ismerem őt egyre könnyebb és jobb. De ez nem jelenti azt hogy minden régi tulajdonságom eltűnt. - gonosz mosolyra húzta a száját. - Persze hogy nem. Akkor nem is te lennél a jó öreg Klaus Mikaelson. - nevettem, az ital és a könnyed beszélgetés kezdett feloldani. - Ez így van. - helyeselt. Ezután még jó ideig beszélgettünk az élet nagy dolgairól és a múltban elkövetett hibáinkról miközben jó pár üveg whiskeyt elfogyasztottunk....