Song: Adele - Don't You Remember
.gif)
Amikor Rhian, Emily és Bonnie mindenkit összehívott és elmondták hogy mit tettek, vagyis hogy megkeresték Rhian anyjának könyvét aminek segítségével Ava erejét most már Bonnie birtokolja és hogy ennek köszönhetően sikerült megtörniük Holly rejtő bűbáját, így megtudva hogy Skyler hol van, mindannyian egyetértettünk abban hogy ideje cselekednünk. Azonban mivel Castiel túl erős és fogalmunk sincs róla hogy hogyan győzhetnénk le, egyenlőre csak ellenőrizni akartuk hogy Bonnie megérzése jónak bizonyul. Felesleges lett volna az egész csapatnak Prinevillebe utazni, mert azzal csak felkeltettük volna Castiel figyelmét, ezért végül Damon és én indultunk útnak még aznap este hogy másnap délelőttre odaérjünk. Az elmúlt tíz hónap éppen elegendő volt ahhoz hogy egyáltalán hajlandó legyen velem egy légtérben lenni, a kapcsolatunk még nem a régi...de sokat beszélgettünk az elmúlt időben és most már tudjuk hogy testvérekként nem harcolhatunk egymás ellen az örökké valóságig. - Nem sokára oda érünk. - jegyeztem meg vezetés közben, de Damon csak sóhajtott. Sejtetem hogy mi játszódhat le most a fejében, hiszen tíz hónapja nem látta Skylert, amibe majd beleőrült. Én valahogy átvészeltem, annak köszönhetően hogy Emilyvel jó barátok lettünk és ő segített nekem azzal hogy ott volt ha beszélgetni akartam valakivel. Ezért pedig örökké hálás leszek neki. - Ha a városba érünk, nem vonhatjuk magunkra a figyelmet. Ugye tudod? - utaltam arra hogy nem eshetünk neki sem Castielnek sem a vámpírjainak, mert egyrészt mi járnánk rosszul, másrészt pedig ezzel elárulnánk hogy tudjuk hogy hol vannak. - Én is tudom Stefan. Csak a távolból figyelünk. - nézett rám egy pillanatra majd az ablak felé fordult és az utat nézte. Jobbnak láttam ha nem szólok többet, csak a vezetésre koncentráltam. Alig egy óra múlva pedig át is léptük a város határát. Pár perccel később már a főtéren sétálgattunk. - Stefan. - lökött meg Damon. - Ott van Skyler. - mutatott kicsit távolabb, ahogy oda néztem én magam is örömmel láttam hogy nincs baja. - Egyedül van. - jegyeztem meg, ez kissé meglepett, én azt hittem hogy Castiel minden mozdulatát figyeli. - Jól látom hogy nevet? Boldog? - Damon is teljesen meg volt döbbenve. Hosszú percekig értetlenül figyeltük az eseményeket. Skyler furcsa volt, nagyon furcsa, majd néhány perccel később észre vett minket és elindult felénk. - Ide jön. - nézett rám Damon, szinte hallottam ahogy a szíve őrült dübörgésbe kezd. - Elnézést. - szólított meg minket Skyler amikor közelebb ért hozzánk..gif)
- Nem tudtam nem észre venni hogy engem figyeltek már jó ideje. Talán ismerjük egymást? - kérdezte kedvesen. - Mi? Hogy mi? - Damon és én is összezavarodtunk, egymásra nézve vártuk hogy talán egyikünk legalább megérti a helyzetet. - Igen. Én Stefan vagyok...ő pedig Damon. - válaszoltam. - Nem tudom hogy kik vagytok. - mosolygott, zavarba jött. - Skyler, ha azért teszel úgy mintha nem ismernénk egymást mert Castiel megfenyegetett akkor...adj valami jelet. - Damon közelebb lépett hozzá, de Skyler azonnal hátrált. - Castiel soha nem fenyegetne meg, szeret engem. És én is őt. - elkerekedtek a szemeim, Skylert hallgatva. - Tíz hónapja keresünk téged. Bonnie végre megtalált. - próbáltam elsimítani a helyzetet mielőtt nagy jelenet kerekedett volna ki ebből az egészből. Nem hiányzott hogy észrevegyenek minket. - Ki az a Bonnie? - Skyler a fejét csóválta. - A barátunk. Ne mond hogy nem emlékszel rá. - Damon hitetlenkedve állt. - Nem tudom ki ő és azt sem hogy ti kik vagytok. - Skyler zavartan pislogott ránk. - És Klausra emlékszel? Ő az apád. És a húgod Hope? - faggattam. - Ez nagyon rossz tréfa. A szüleim már nem élnek. Testvérem pedig nincs. - ellenkezett. - De igenis van. A családod és a barátaid aggódnak érted. - Damon egyre idegesebb lett és ezúttal meg tudtam érteni mert én is hasonlóan éreztem. - Az én családom Castiel és a kislányunk Olivia. - emelte meg a hangját Skyler. - A...kislányotok? - kérdeztem szinte hangtalanul. - Igen. Olivia, pár hete született. - mosolygott büszkén. - Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. - kezdett dühöngeni Damon. - Állj le. - szóltam rá de mintha a falnak beszéltem volna. - Az a rohadék. - rúgott fel hirtelen egy padot a téren ami hatalmas csattanással vágódott a betonra. - Ismétlem, nem tudom hogy kik vagytok, de azt ajánlom hogy tűnjetek el a városból. Castiel nem szereti a betolakodókat. Ezúttal nem szólok neki, de ha még egyszer a közelembe jöttök akkor megteszem. - Skyler fenyegetően nézett ránk majd sietősen távozott..gif)
- Megbeszéltük Damon hogy nem rendezünk jelenetet. - fordultam a bátyám felé. - Tudom, de hallottad miket mondott. - teljesen kikelt magából. - Azt sem tudja hogy kik vagyunk. És....van egy lánya, akinek az apja Castiel. Tudhattuk volna, hiszen eleve ez volt a terve....hogy közös utódaik legyenek. - kétségbe esetten járkált fel alá. - Le kell higgadnod. Most vissza megyünk New Orleansba, elmondjuk amit megtudtunk aztán kieszelünk valamit. - próbáltam megnyugtatni, persze én magam is tisztában voltam azzal hogy a tény miszerint Skyler nem emlékszik ránk és az hogy Castieltől már van egy lánya....nem könnyíti meg a helyzetünket. - Kieszelünk valamit? - kérdezett vissza gúnyosan. - És mit? Mit tudunk tenni? Még ha Castielt sikerül is megölnünk, ott marad a porontya. Vagy talán....őt is elintézzük? - Damon mintha elveszítette volna a fejét. - Az a gyerek ugyanúgy Skyleré is, nem tehet róla hogy Castiel az apja. Damon...a kislány nem az ellenségünk, csak Castiel. Érted? - tovább győzködtem. - A magad nevében beszélj. - haragtól izzott a tekintete. - Nem lehetsz ennyire önző. Szerinted Skyler mit szólna ha a bántanád a lányát? Komolyan azt akarod hogy szörnyetegnek higgyen? - már én magam is dühös voltam, de Damonre. - Menjünk haza. - fordult sarkon és az autó felé indult. New Orleanst otthonunkként említeni még furcsa volt noha már majdnem egy éve ott élünk. - Jó döntés. - követtem majd beszálltunk és amilyen gyorsan csak tudtuk elhagytuk a várost. Egész úton azon gondolkodtam hogy hogyan adjuk mindezt elő a többieknek. Klaus reakcióját már magam előtt láttam, hasonló lesz mint amit Damon adott elő. Csak reménykedhettem abban hogy tiszta fejjel tudunk majd gondolkodni.
Hali :)
VálaszTörlésOMG! :O Ez a rész valami fenomenális volt. Annak örültem hogy Damon és Stefan kapcsolata legalább egy kicsit javult...sajnáltam őket amikor szembesültek azzal hogy Skyler nem emlékszik rájuk. Az viszont lesokkolt hogy Skylernek és Castielnek van egy kislánya. Olivia egyébként nagyon cuki a gifen és gyönyörű neve van. De akkor is...Castiel az apja. Nem csodálom hogy Damon kiakadt. A zene is passzolt. Nagyon várom már a többi részt. :) Ezer millió puszi :D
Szió :)
VálaszTörlésWTF! Castiel tényleg egy rohadék. Máris valóra váltotta amit akart vagyis hogy közös " utódaik " legyenek Skylerrel. Azt a mindenit. Castielt nagyon utálom, nagyon de nagyon. Kíváncsi vagyok mi lesz ha Skyler emlékei valahogy visszatérnek ( ha visszatérnek ) hogyan dolgozza majd fel hogy nem is szereti Castielt, miközben a kislánya tőle van. Imádom a bonyodalmakat amiket beleteszel ebbe a sztoriba. Alig várom a többi részt :)
Halihó :P
VálaszTörlésSzeretem amikor megdöbbentesz valamivel a történetben, ezúttal megint csak sikerült. Skyler biztos hogy jó anyuka, csak kár hogy Castiel az apuka. Nem tudom hogy ha esetleg sikerült megszabadulniuk Castieltől, akkor Olivia létezése hogyan hat majd Skyler és Damon szerelmére, remélem nem áll majd közéjük ez a dolog. Érthető volt Damon kiborulása, de azért remélem hogy a picurkát nem akarja majd bántani, mert a kicsi nem tehet semmiről. Nagyon várom a többi részt :)
Sziaaa
VálaszTörlés" Az én családom Castiel és a kislányunk Olivia. " - ez a sor elég rendesen kiverte nálam a biztosítékot, persze csakis jó értelemben, pontosabban az tetszik hogy egyre több megoldandó nehézség gördül a fő hőseink útjába, mert így egyre izgalmasabb lesz a sztori, Castielt utálom, amiért kihasználta/kihasználja hogy Skyler csak rá emlékszik és azt hiszi hogy szereti ezt a szörnyeteget, ráadásul született egy kislányuk is, aki ennivalóan édes. Egyértelműen az anyukájára hasonlít, mert az apukája sajnos egy szemét alak. Könyörgök siess a következő részekkel, mert már nem bírok magammal :D
Hi :P
VálaszTörlésSzavakat sem találok. Te tényleg nem szenvedsz hiányt fantáziából, annyira tudod hogy mivel lehet még fokozni az izgalmakat és mindig a lehető legjobbkor sokkolod az embert. Imádtam ezt a részt is, és egyértelműen az egyik kedvencemmé vált, márcsak azért is mert...mert megható volt látni együtt Skylert és Damont úgy hogy a lány azt sem tudja hogy Damon élete nagy szerelme. A szívem szakad meg értük és remélem hogy Olivia létezése nem választa el őket örökre. Siess a kövi részekkel.
Puszedli :D
VálaszTörlésLe vagyok nyűgözve, újabb fordulatot tartogatott nekünk ez a rész. Sajnálom Damont hogy Skyler nem emlékszik rá, ráadásul mástól született egy kislánya. Mindig meg tudsz lepni, hát most ez extrán sikerült. Amikor Skyler közölte hogy Castielt szereti és van egy kislányuk, egy percig csak néztem hogy jól olvastam e. Nagyon tetszett. Köszönöm és várom a folytatást :)
Szia
VálaszTörlésJaj nekem. Olivia annyira édes, ki tudná őt utálni....én nem az tuti. Az apja igaz hogy egy szörnyeteg, egy szemét alak, de a babuci erről nem tehet, Damon legalább ezt beláthatná. Mindenről Castiel tehet, őt kell elintézni, nem a kislányt. Stefannak örültem hogy támogatta a bátyát és legalább ő reálisan gondolkodott, pedig alighanem őt is lesokkolta a dolog. Nagyon nagyon imádtam ezt a részt is :D
Ciao!
VálaszTörlésNem vagy semmi. Emelem kalapom. Tátott szájjal olvastam végig a sorokat amikor ahhoz a részhez értem hogy Skyler már anyuka. Biztosra veszem hogy tökéletes anya, de hogy Castiel az apa...szegény Olivia, ilyen apával....remélem nem örökölt tőle semmit a belső tulajdonságaiból, mert Castiel maga az ördög. Még a Varunát sem utáltam ennyire mint őt. Mindazonáltal, tetszett a rész, mert izgalmas volt és érzelmes hiszen Damon szenvedése látható és érezhető volt. Stefant megint szeretem :)
Bonjour
VálaszTörlésUhhh! Csak pislogok. Stefan és Damon közös útja tetszett, örülök hogy kezdenek újra jóban lenni. Nehéz pillanat volt számukra amikor megtudták hogy Skyler azt sem tudja hogy kik ők, de egyértelműen a legdurvább az volt amikor Skyler kimondta azt a bizonyos mondatot, vagyis hogy...van egy lánya akinek az apja Castiel. Ez a rész nagyon meglepett, ugyanakkor egyenlő egy ígérettel részedről, hogy még az eddigieknél is izgalmasabb részek várnak ránk, amiket én már nagyon nagyon várok :)
Szióka....
VálaszTörlésWáááá! Ez a Castiel rosszabb mint gondoltam, így elhitetni Skylerrel hogy ő a szerelme és a legrosszabb az hogy Skylernek tőle született gyereke. Fúúj! Ez a Castiel, de utálom. Sőt, gyűlölöm! Skylert már előre sajnálom hogy mi lesz ha rájön hogy Castiel egyáltalán nem a szerelme, hanem az ellensége. Ebben a részben Damont sajnáltam a legjobban, még jó hogy vele volt Stefan aki próbálta csitítani. Több kevesebb sikerrel. Imádlak, várom a többit is :D
Szia :)
VálaszTörlésÚjabb utazás, de ezúttal Prineville-be :) Örülök annak, hogy Damon és Stefan már újra beszélnek egymással, ez már jó jel. Remélem, hogy mielőbb újra a régi, jó testvérek lesznek. Annak kifejezetten örültem, hogy Skyler jól van és semmi baja sincs. Azon kívűl, hogy még mindig Castiel hatása alatt ál..és már van egy lányuk is Olivia. Castiel agyon-nagyon beteg "ember"..én soha nem szeretnék vele találkozni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a következő részben, mert ezzel a résszel kicsit le is sokkoltál :D
Alig várom a folytatást!
Puszi :)