Song: Birdy - Shelter
Amikor tegnap Damon és Stefan visszajött, elmondták hogy Skyler nem emlékszik semmire és senkire ez mindenkit kiborított, de leginkább az hogy időközben született egy kislánya. Klaus és Damon szó szerint őrjöng, ami érthető is, hiszen Castiel kegyetlensége ezek szerint nem ismer határokat, nem mintha eddig bármi remény lett volna rá. Úgy éreztem hogy Klausnak most nagyobb szüksége van a támogatásra mint eddig valaha. A szobájába indultam, hogy kicsit beszélgessünk hátha könnyebb lesz neki. - Klaus. - álltam meg az ajtóban. Klaus az ablakon nézett kifelé, érezhető volt a feszültsége. - Hagyj magamra. - utasított. - Nem akarhatsz egyedül lenni, tegnap óta ki sem jöttél innen. - sétáltam közelebb hozzá. - El tudom dönteni hogy mit akarok. - fordult felém. - Én tudom hogy most mit érzel, de könnyebb lenne ha nem zárkóznál el tőlünk...tőlem. - suttogtam. - Mitől lenne könnyebb Caroline? - emelte meg a hangját. - És honnan tudhatnád hogy mit érzek? - dühösen nézett rám, mintha én tehetnék mindenről. - Skyler nem csak neked fontos. - közöltem még viszonylag türelmesen. - Skyler a lányom és most azt sem tudja hogy ki ő valójában, nem is sejti hogy a lányom, hogy a családja itt van New Orleansban. - már szinte kiabált. - De hallottad mit mondott Rhian. - utaltam egy tegnap este zajlott beszélgetésre. - Ha Castiel meghal akkor Skyler emlékei visszatérnek. - folytattam. - És a lánya? Ő eltűnik? Mert szerintem nem. - vágott az asztalra majd az egészet felborítva a falnak vágta. Ez a Klaus az akitől félek. - Az a kislány nem tehet semmiről. - ellenkeztem. - Olivia az unokád. - néztem Klaus szemébe. - Ezt ki ne merd mondani még egyszer. - fenyegetően lépett felém én pedig hátráltam. - Attól hogy nem mondod ki, még igaz. Ő is a te véred. - minden bátorságom összeszedve beszéltem tovább. - A saját kezemmel fogom megölni. - fogcsikorgatva morogta. - Ezt nem mondhatod komolyan. - elszörnyedve bámultam őt. - Damon és közted több a hasonlóság mint gondolnátok. Mind a ketten csak saját magatokkal vagytok elfoglalva. Ha bántjátok Oliviat, azzal nem Skyleren segítetek hanem magatokon. - mondtam el az őszinte véleményem. - Ebbe nincs beleszólásod. - közölte egyre dühösebben. - Nem a vámpír csicskásaid egyike vagyok Klaus. Nem beszélhetsz velem így, nem bánhatsz velem úgy mintha egy senki lennék. - betelt a pohár, sértetten álltam előtte. - Voltaképp azt sem tudom hogy ki is vagyok én neked pontosan. - zakatolt a szívem, annyira feldühített a viselkedése. - Hagyj magamra. - mintha az előző szavaimat nem is hallotta volna rám kiabált. - Rendben. És talán az lesz a legjobb ha New Orleansból is elmegyek. - fordultam sarkon, hangos csattanással bevágva magam mögött az ajtót. Csak Klaus volt képes egyszerre megbántani és ennyire feldühíteni. A nappaliba indultam hogy igyak egy pohár whiskyt, bár nem vagyok italos típus, most jól esett volna egy. - Caroline - Rebekah éppen magának töltött italt. - Ah! Őszintén csodállak hogy már ezer éve elviseled a bátyádat. - néztem rá.
- Ugyan már. - mosolyodott el halványan és nekem is töltött egy italt. - Miért ilyen nehéz eset? - tettem fel a nagy kérdést amire szerintem senki nem ismeri a választ. - Hallottam a veszekedéseteket. - sóhajtott Rebekah. - Klaus valóban nehéz eset, de csak az értheti meg igazán aki több ideje ismeri. Klaus ezer évig csak magát óvta és most hirtelen több gyenge pontja is lett. Skyler, Hope és te. - adta a kezembe a poharat. - Én? - néztem rá értetlenül. - De hallottad hogyan beszélt velem. - vontam meg a vállam. - Szeret téged Caroline. Fogalmad sincs róla hogy mit élt át amikor Castiel megsebesített téged. Klaus akkor először szembesült azzal hogy ő sem sérthetetlen. - mondta kedvesen, furcsa volt még mindig hogy Rebekah és én ilyen jól kijövünk egymással. - Miből gondolod? - kérdeztem. - Elég volt ránéznem, ahogy aggódott érted, félt hogy bajod esik. Te vagy az első lány akibe szerelmes Tatia óta. Ne hagyd el Caroline, Klaus nem rossz ember, ezt már én is tudom. - bólogatott a szavaira. - Nem mondtam hogy rossz ember, csak néha túl megy minden határon. - jegyeztem meg halkan. - Szereted? - Rebekah kérdése hirtelen ért, de tudtam a választ. - Igen. - feleltem őszintén. - Akkor nincs miről beszélni Caroline. Ha szeretsz valakit arról nem mondhatsz le csak azért mert....nehéz eset. - mosolygott. - Nem is akarok lemondani róla. Csak azt akarom hogy ne zárkózzon el, mert ha egy pár vagyunk akkor együtt kell megbirkóznunk mindennel. Én itt vagyok, támogatom őt, de Klaus nem akarja. Azt kérte hogy hagyjam magára. - keserűen sóhajtottam. - És te azt mondtad neki hogy talán New Orleansból is elmész. Ne gyötörd őt Caroline. Úgy érzi hogy Skylert elveszítette, ne éreztesd vele hogy téged is elveszíthet. - Rebekah szavai elgondolkodtattak. - Megértőbbnek kell lennem. - beláttam hogy nem voltam elég türelmes. - Menj, beszélj vele. - biztatott Rebekah. - Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd elindultam Klaus szobája felé, de már a folyosón összefutottam vele.
- Caroline. - fogta meg a karom. - Klaus! Most készültem hozzád. - néztem fel a szemébe. - Ugye nem mész el? - kérdezte miközben aggodalom, sőt pánik suhant át az arcán. Azonnal megesett rajta a szívem. - Nem. Nem megyek el. - mosolyodtam el. - Bocsáss meg hogy nem úgy bántam veled ahogy megérdemled. - bizonytalanul a földre szegezte a tekintetét, látszott rajta hogy tényleg bántja a dolog. Még soha nem láttam őt ennyire...sebezhetőnek. - Én nem voltam elég türelmes. - csóváltam a fejem. - De, nagyon is az voltál. - gyengéden két kezét az arcomra simította és a szemembe nézett. - Féltem hogy elmész. - suttogta. - Szeretlek Klaus. És a húgod meggyőzött arról hogy jó ember vagy. - mondtam komolyan, Rebekah említése meglepte. - Nem tudtam hogy már ilyen jóban vagytok. - tetszett neki. - Jobban megismertem és az igazság az hogy nagyon is kedvelem. - nem bírtam tovább hirtelen átöleltem, kellett hogy érezzem, egészen közel magamhoz. - Mond ki. - kértem halkan. - Mit? - ölelt magához. - Azt a szót. - direkt nem mondtam ki konkrétan. - Milyen szót? - értetlenkedett, de tudtam hogy most már csak játszik velem. - Ha nem akarod akkor nem kell. - biggyesztettem le az ajkamat. - Caroline Forbes, egyszer még az őrületbe kergetsz. - mosolygott. - De így szeretlek. - nézett a szemembe és végül kimondta. - Szeretem hallani hogy szeretsz. - nevettem majd elkomolyodtam. - Rebekah szerint én is a gyenge pontod vagyok. Ez igaz? - kérdeztem. - Szerintem pedig a húgom túl sokat fecseg. - morogta. - Nem válaszoltál a kérdésemre. - kíváncsiság csillogott a szememben. - Igen, Caroline. Ha bárki ártani akarna nekem, a lehető legkönnyebb út rajtad és a lányaimon vezetné felém. - megkaptam a választ. - Amikor Castiel megsebesített...- kezdtem bele de mutató ujját a számra téve elhallgattatott. - Ne is emlegesd azt a napot. - hunyta le a szemét. - Látni téged a kezei között....borzalmas volt. - még a gondolatába is beleborzongott, én pedig még szorosabban öleltem magamhoz. - Csókolj meg. - kértem szinte hang nélkül. - Ezer örömmel. - hajolt le és gyengéden megcsókolt. Volt idő hogy féltem tőle, amikor gyűlöltem őt, mostanra viszont már élni sem tudnék nélküle. A szerelem amit iránta érzek még soha nem történt meg velem. Eszembe jutott a ballagásom. Amikor Klaus azt mondta hogy Tyler az első szerelmem, ő viszont az utolsó szándékozik lenni. Nos...úgy tűnik elérte a célját, mert el sem tudom képzelni hogy mást is szerethetek még rajta kívül...
Hali :)
VálaszTörlésNagyon-nagyon tetszett ez a rész is. Az elején dühös voltam Klausra amiért nem értékelte Caroline támogatását, aztán Rebekah szavai engem is meggyőztek a végén pedig a Caroline-Klaus kibékülés, csodálatos volt. A zene megint teli találat és a gifek is jók lettek. Várom a folytatást. Ezer millió puszi :)
Szió :)
VálaszTörlésHűh de jó rész lett. Nagy Klaroline fan vagyok, ezért örülök hogy együtt vannak és nem is árt ha néha veszekednek mert a kibékülésük mindig annyira szééép, most is az volt. Klaust is meg lehet érteni, hiszen megtudta hogy nagypapa lett és az unokája apja az ellensége, aki elrabolta a lányát és az emlékeit is elvette. Nehéz időszak ez most Klausnak is. Caroline pedig igazán megértő, annyira összeillenek. :)
Puszedli :D
VálaszTörlésRomantikus rész...már vártam egy ilyet Caroline és Klaus között, nagyon tetszett, sőt imádtam. Ők ketten egymásnak lettek teremtve ebben biztos vagyok. Rebekaht imádom, ahogy megbeszélte Carolineal mindazt ami miatt az elején összevesztek, rendes volt tőle. Végreee igazi család és jó testvérek. Castiel remélem a végén meg kapja a magáét amiért bekavart a boldogságukba. Várom a többit :)
Sziaaa
VálaszTörlésRebekah most még nagyobbra nőtt a szememben. Szépen beszélt Klausról és ezt jó volt olvasni " Te vagy az első lány akibe szerelmes Tatia óta. Ne hagyd el Caroline, Klaus nem rossz ember, ezt már én is tudom. " Annak is örülök hogy Caroline és Rebekah már nem ölik egymást, sőt szinte már egy család. Imádtam ezt a részt is, várom a többit ;)
Szióka...
VálaszTörlésSajnáltam Carolinet amiért Klaus rajta vezette le a feszültséget, nem érdemelte meg hogy így bánjon vele hiszen csak segíteni akart és támogatni. Amikor Rebekah és Caroline beszélgettek nagyon tetszett mert ők ketten mindig is kedvenceim voltak és most már legalább jóban is vannak egymással. A végén pedig Klaus nem is lehetett volna cukibb. Szeretem az aranyos Klaust, főleg ha ilyen romantikus is. Caroline végeredményben szerencsés lány. Kíváncsian várom a többi részt is :)
Hi :P
VálaszTörlésKlaus *-* Hát nem édes?! Amikor kibékültek Carolineal, végképp belopta magát a szívembe. Ez a pasi ellenállhatatlan. Az egész rész tetszett de főleg ez a mondata " Ha bárki ártani akarna nekem, a lehető legkönnyebb út rajtad és a lányaimon vezetné felém. " Klausnak jól áll az emberség és az emberi érzések. " Féltem hogy elmész. " - a nagy hibrid is tud félni...elolvadtam tőle. Nagyon várom a többi részt is, főleg ha Castiel végre kilehelli a lelkét ami nincs neki :D
Halihó :P
VálaszTörlésKlaroline 4Ever!....Megint csak dícsérni tudlak. A legjobban az tetszett hogy Klaus át ment egy fajta fejlődésen, szerelmes és a családja, a gyerekei fontosak neki, nem félelmet vár tőlük hanem szereti őket, mégis megmaradt a régi önmagából is egy darab és ez nagyon tetszik. Nem csodálom hogy Caroline is beleszeretett. :) Aminek még örülök hogy ha Castiel meghal akkor Skyler emlékei visszatérnek. Oliviat sajnálom hogy az apja egy szörnyeteg, de bízom benne hogy jó élete lesz az anyja családjában. Alig várom a folytatást :)
Szia
VálaszTörlésNice! Tetszett ez a rész, láthattuk Klaust kiborulni, persze nem Carolineon kellett volna levezetnie a dühét, de azért meg lehet érteni őt is. Most hogy önmagán kívül más is érdekli minden joga meg van kiakadni és aggódni ha a lányairól van szó. Szeretem az új Klaust ahogy a régit is és ez a kettősség ami leginkább tetszik. Abszolút jót tett neki hogy megismerte Skylert és persze az is hogy összejött Carolineal. Bízom benne hogy hamarosan Castiel is eltűnik a képből. Várom a folytatást :)
Bonjour
VálaszTörlésAnnyira jó látni Klaus emberi oldalát is. Összetört és sebezhető, szerintem jobb irányba nem is fejlődhetett volna. Sajnáltam Carolinet és féltem hogy megint elmegy New Orleansból de szerencsére nem történt meg, Rebekahnak hála aki átbeszélte vele a történteket. Mosolyt csalt az arcomra a végén amikor Klaus és Caroline kibékült. " Caroline Forbes, egyszer még az őrületbe kergetsz...De így szeretlek " A zenét is imádtam. Csak így tovább :P
Ciao!
VálaszTörlésHihetetlenül klassz rész lett. Az eddigi részek során és most sem tudtam hibát találni benne. Tetszik ahogy írsz, valahogy mindig azt érzem hogy többet és többet akarok olvasni tőled. Nem is tudom mi lesz ha véget ér a történet, hiszen már nem sok rész van vissza. Persze ott lesz a másik blogod, amit egyébként nagyon várok, de ez mindig is hiányozni fog. Egyenlőre viszont ennek a történetnek a folytatásást várom mindig. Siess a többi résszel :)
Szió :)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész. Klausnak két oldala van: a félelmetes,és az emberi, aggódó. Örülök neki,hogy ebben a részben az utóbbiból láttam sokat. Jó érzés, hogy Klaus ennyi mindenkihez kötődik, ezáltal még jobban megszerettem, mint eddig.Caroline és Rebekah közötti beszélgetést imádtam, örülök neki, hogy jóban vannak, remélem a történet folyamán láthatom még őket így. A reménysugár pedig felcsillant Rhian-nak köszönhetően: Ha Castiel meghal akkor Skyler emlékei visszatérnek.Várom, hogy ez végre megtörténjen, mert akkor Skyler visszakapja a családját, a barátait, és az Igazi szerelmét, Damon-t. :)
Puszi :)