Song: Demi Lovato - Warrior
Amikor reggel felébredtem, nem volt kedvem kimenni a szobámból, csak az ablakom melletti kanapéra kuporodva a gondolataimba vesztem, Olivia még mélyen aludt, ennek most kimondottan örültem. Sok minden nyomasztott, az egyik az ahogy Damon fogadott, távolságtartó volt és ez fájt, de ami a leginkább bántott az a lelkiismeretem. A családom és a barátaim úgy fogadtak mintha el sem mentem volna, szeretettel és én hazudtam nekik. Amióta visszatértek az emlékeim egy titkot őrzök magamban ami....kezd összezúzni.
- Skyler. - Klaus hangjára kaptam fel a fejem, aki időközben bejött a szobámba. - Jól vagy? - kérdezte aggódva. - Igen. Miért ne lennék? - erőltettem magamra egy hamis mosolyt. - Kopogtam többször is de nem válaszoltál. - sétált közelebb miután becsukta maga mögött az ajtót. - Csak elgondolkodtam valamin. - mondtam szétszórtan. - Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz. - ült le mellém és megfogta a kezem. Könnyek gyűltek a szememben mert az a törődés és szeretet amivel rám nézett arra késztetett hogy legalább vele osszam meg a titkom. - Tudom. - bólintottam. - Látom hogy valami bánt. - törölt le az arcomról pár kósza könnycseppet. - Ha attól félsz hogy Oliviát nem látjuk szívesen mert Castiel lánya, nincs mitől tartanod. Ő az unokám. - mosolyodott el és a kiságy felé pillantott. - Olivia nem.....nem Castiel lánya. - böktem ki nagy nehezen az igazságot. - Nem értelek. - összezavarodott. - Olivia nem Castiel lánya hanem Damoné. - ismételtem meg. - De...- teljesen ledöbbent és úgy tűnt hirtelen fel sem tudja fogni hogy mit mondtam. - Számolj csak vissza. - túrtam a hajamba feszülten. - Nagyjából tíz hónap telt el azóta hogy Castiel magával vitt, Olivia pedig elmúlt egy hónapos. - beszéltem tovább. - Nem sokkal azután hogy elmentem Castiellel, kiderült hogy terhes vagyok. Castiel dühöngött, majd megigézett hogy abban a hitben éljek hogy ő az apja. - fájt visszaemlékeznem a Castielel töltött időre mert akkor nem tudtam hogy gyűlölöm őt, most viszont igen. Utólag minden vele töltött pillanat maga volt a pokol. - Bántott is? - kérdezte Klaus dühösen, de nem rám volt mérges hanem tehetetlenségében, láttam rajta hogy bántja a tudat hogy nem tudott előbb segíteni, de én így is hálás voltam neki, hiszen nélküle és a többiek segítsége nélkül még most sem lennék itt. - Nem bántott és nem is volt közöttünk semmi. Megcsókolt de nem történt több, pont azért mert várandós voltam. Szerencsém volt. - sóhajtottam. - Ez azért megnyugtató. - bólintott majd felállt és a kiságy mellé sétálva lenézett Oliviara aki időközben felébredt. - Gyanús voltál nekem. - mosolygott le rá Klaus. - Ezt hogy érted? - léptem mellé és én is a lányomat néztem. - A vakítóan kék szempár árulkodó volt de én túl vak voltam hogy rájöjjek. - mosolygott. - Igen. A szemeit Damontől örökölte. - nevettem fel halkan. - El kell mondanod neki. - fordult hirtelen felém. - Nem. - ellenkeztem. - Láttad hogy milyen ridegen fogadott. Semmit nem változtatna az érzésein ha tudná hogy Olivia az ő kislánya. - ismét szomorúság kerített hatalmába. - Joga van tudni. - erősködött. - Klaus! Értékelem a támogatásod de ez az én döntésem. - mondtam kedvesen. - Szóval olyan sorsot szánsz a lányodnak amilyen a tiéd volt? - kérdezte komoran. - Ezt hogy érted? - kérdeztem. - Nem ismertél engem és én sem tudtam hogy van valahol egy lányom a nagyvilágban. - válaszolt, de nem hagyott szóhoz jutni.
- Én tudni akartam volna. Gondolj csak bele Skyler....nem tudja majd hogy ki az édesapja, vagy ami még rosszabb azt fogja hinni hogy egy olyan férfi lánya aki sokat ártott a családunknak. Egyszer Olivia is felnő és valakitől megtudhatja hogy Castiel volt az apja, és ahogy te majd ő is nyomoz az apja után és amikor megtudja hogy Castiel egy kegyetlen gyilkos volt, önmagában is keresi majd a gonoszt. Ezt a sorsot szánod neki? - folytatta és ahogy belegondoltam mindabba amit mondott, be kellett látnom hogy igaza van. - Boldog életet szeretnék a lányomnak. - jelentettem ki. - Akkor nem titkolózhatsz tovább. Csak akkor tudunk új életet kezdeni ha Castielt végleg magunk mögött tudjuk. Meghalt, de az a hit hogy Olivia az ő lánya mindenre rányomja a bélyegét. Damon szeret téged, de bántja hogy Olivia...létezik, ezért fogadott téged ellenségesen. Nem tud mit kezdeni a helyzettel. - Klaus szavai mélyen érintettek. - Bántja hogy Olivia létezik? - kérdeztem vissza. - Nem hibáztathatod őt, hiszen nem tudja hogy az ő lánya. - vette az ölébe Oliviat miközben tovább beszélt. - Ő az én lányom, és még ha Castiel is lenne az apja, Damonnak nincs joga ítélkezni. - dühös lettem. - Ha szeretne akkor elfogadná, anélkül hogy tudná az igazságot. - jobb lett volna ha Klaus nem említi Damon ellenséges érzéseit Oliviaval kapcsolatban mert bizony fájt ezt hallani. - Talán igazad van és talán el is tudná fogadni idővel, de emiatt már nem kell aggódni és mérgelődni, mert ő az apja. - puszilta meg Olivia kis kezeit. Látva Klaus szeretetét a lányom iránt, mosolygásra késztetett. - Igazad van. - vertem ki a fejemből minden rossz gondolatot. - Gyere. A többiek a nappaliban vannak, Caroline megosztott velük egy jó hírt, most követheted a példáját. - indult meg az ajtó felé Oliviaval a karjában. - Milyen jó hírt osztott meg velük Caroline? - kérdeztem miközben követtem, bár kicsit féltem a többiek elé állni hogy bevalljam az igazat. - Bonnienak hála, Carolinenak és nekem esélyünk van a közös családalapításra. - vigyorgott Klaus. - Gyereketek lesz? - felvidított az amit mondott. - Még nem, de nincs akadálya hogy minél előbb testvéred szülessen. - kaptam meg a választ. - Ez remek. - legszívesebben örömujjongásban törtem volna ki, de igyekeztem visszafogni magam. - Ki hitte volna hogy én a nagy hibrid Klaus Mikaelson nagycsaládos leszek és még unokázhatok is. - játszotta a csalódottat mintha bántaná a dolog de tudtam hogy csak tréfál. - Ismerd el hogy életedben most először boldog vagy. - bújtam hozzá. - Hazudnék ha azt mondanám hogy nem. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Szeretlek apa. - suttogtam. - Én is téged. - mosolygott rám majd elindultunk le a nappaliba. Izgatottan vártam hogy mit szólnak a többiek az én mondandómhoz.
Hali
VálaszTörlésOMG! :O Nem hiszem el hogy még az utolsó részekbe is beletettél egy ekkora fordulatot. Minden elismerésem a tiéd és egyszerűen nem tudok betelni ezzel a résszel. Imádtam. Az hogy kiderült az igazság vagyis hogy Olivia valójában Damon lánya olyan mint ha valami kő esett volna le a szívemről. Hülyének érzem magam mert nem is sejtettem hogy így lesz, ugyanakkor el kell ismernem hogy nagyon jól csináltad, ez most nagyot robbant, komolyan alig találom a szavakat. Az egekben repdesek az örömtől. Ezek után már tényleg semmi nem állhat Skyler és Damon boldogsága útjába. Skyler remélem megkeresi Damont. Jujj de várom a kövi részt. Ezer millió puszi.:D
Szió :)
VálaszTörlésDe kis furfangos vagy. Teljesen elhittem hogy Olivia tényleg Castiel lánya erre most kiderül hogy az apja igazából Damon. Nagyon tetszett hogy ekkora meglepetést tudtál nekem okozni. Amikor azt a bizonyos sort olvastam, éreztem hogy leesett az álam. Eszembe jutott amikor bizonytalan voltál azzal kapcsolatban hogy jól csinálod e, mármint a blog írást és győzködnünk kellett a többiekkel hogy igen, ez a rész és ez az egész történet a legjobb példa arra hogy bizony neked ez nagyon megy! A jó író az aki hatással van az olvasóira, rám nagy hatással van minden rész és szerintem nem is vagyok ezzel egyedül. :)
Halihó :P
VálaszTörlésTe jó ég de imádlak! Feldobtad a kedvem ezzel a résszel, több okból is. Az egyik természetesen az hogy Olivia igazából Damon kislánya, a másik hogy Klaus büszkén mondta hogy Carolinenak és neki hamarosan babájuk lesz, a harmadik pedig maga a beszélgetés, Skyler és Klaus között érezhetően erős a kapcsolat. Ők a legjobb apa-lánya páros akit valaha láttam. Nem tudok mást mondani mint hogy köszönöm az élményt. Sajnálom hogy hamarosan vége, de biztos lehetsz benne hogy az új blogodon is aktív olvasó leszek :P
Sziaaa
VálaszTörlésJaj nekem. Ez a rész felért egy szívtornával. Le sem tudom törölni a vigyoromat. Olivia nem Castiel lánya, hát ennél jobb hírt aligha kaphattam volna és Klaus egy tündér volt " A vakítóan kék szempár árulkodó volt de én túl vak voltam hogy rájöjjek. " - aranyos volt ez a mondata és az is ahogy meggyőzte Skylert arról hogy Damonnak is tudnia kell az igazat. Az érvei nagyon jók voltak. És az hogy mennyire szereti az unokáját, szívmelengető. :)
Hi :P
VálaszTörlésA zene a lehető legjobb választás volt hiszen Skyler maga is egy harcos. Jó ideje harcol már a boldogságáért és a szeretteiért. Klausnak hála jól döntött abban hogy mindenkinek elmondja hogy Olivia valójában Damon lánya, ami egyébként egy az egyben ledöbbentett. Nincs is szó rá hogy mennyire tetszett ez a rész. Végtelenül jó volt. Az egész beszélgetés tetszett. Klaus bölcs és láthatóan tényleg boldog a nagy családja körében. :P
Puszedli :D
VálaszTörlésMinden eddigi részt imádtam de most hogy ezt elolvastam abszolút ez lett a NAGY kedvencem. És Klaus annyira cuki " Ki hitte volna hogy én a nagy hibrid Klaus Mikaelson nagycsaládos leszek és még unokázhatok is. " - ennél édesebbet nem is mondhatott volna a lányának. Olivia is egy tünemény eddig is szerettem most viszont hogy tudom Damon az apja extrán imádom őt. Olivia Salvatore, még a neve is csodás. Várom a folytatást :D
Szia
VálaszTörlésEz a rész valami eszméletelen jó volt. Rögtön az elején a nagy meglepetés, sokkot kaptam látva hogy Olivia igazából Damon lánya, persze jó értelemben. És látni hogy Klaus tényleg sokat javult szintén tetszett, többek között ez a mondata tette rám a legnagyobb benyomást " Ha attól félsz hogy Oliviát nem látjuk szívesen mert Castiel lánya, nincs mitől tartanod. Ő az unokám. " Kezd minden jól alakulni, remélem Skyler és Damon is együtt találja meg a végén a boldogságot :)
Ciao!
VálaszTörlésSzuper! Nagy boldogságot okoztál nekem azzal hogy Olivia nem Castiel lánya. A történet a lehető legjobb úton halad és az hogy itt a blog vége felé is izgalmas a sztori szintén nagy dolog. Nem laposodott el és ami még fontosabb hogy egyetlen része sem volt unalmas. Fantázia dús, érzelmes...egyszerűen tökéletes :D
Bonjour
VálaszTörlésTátott szájjal meredek a képernyőre. Amikor azt mondom hogy nagyon tetszett, még fele annyira sem fejezi ki azt amit érzek. Lenyűgöző ahogy a karakterekkel bánsz, ahogy az ő szemszögükből mutatsz be érzelmeket és úgy fejlődnek a karakterek hogy a sorozatbeli szereplők is megmaradnak önmaguk, ugyanakkor jobbak és élvezhetőbb számomra mint maga a sorozat. Nem túlzok azzal ha azt mondom hogy ez a blog jobban fog hiányozni mint a sorozat hiányozna. Jobban szeretem a te írásaidat, részről részre olvasni mint a sorozatot nézni. :)
Szióka...
VálaszTörlésHuncut vagy és mindig megtudsz lepni. Tetszett hogy Skyler elmondta az igazságot és hogy először Klaussal osztotta meg. Klaus tanácsa pedig jó volt. Nekem is van egy kedvenc részem ami a legeslegjobban tetszett " Nem ismertél engem és én sem tudtam hogy van valahol egy lányom a nagyvilágban.....Én tudni akartam volna...." - ebből is látszik hogy Klaus mennyire szereti a lányát/lányait. Annak pedig külön örülök hogy Damon az igazi apja Olivianak. :D