IV. / XVI. Rész: Engedd el

( Elena Gilbert szemszöge )
Song: Passenger - Let her go

New Orleans utcáin sétálva csak most jöttem rá hogy itt létem során nem is vettem alaposan szemügyre ezt a várost pedig több mint tíz hónapja itt élek. Így utólag bántam hogy nem szántam időt arra hogy körbejárjam ezt a helyet és így éjszaka még csodálatosabb volt, a fények miatt. Nem hittem hogy Klaus tud olyat alkotni ami elnyeri a tetszésem, de New Orleans határozottan megtetszett, persze eszem ágában sem volt itt letelepedni de nem zártam ki az esélyét annak hogy ezentúl gyakrabban jövök ide, főleg hogy Caroline a legjobb barátnőm és ez a város már az ő otthona is. - Bourbon Street Jazz Bar - olvastam el az egyik bejárat feletti szöveget. Úgy gondoltam hogy egy ital jót fog tenni ezért bementem és rögtön megütötte a fülem a kellemes zene. Rengetegen voltak és a pultot egy egész hadsereg táncoló tömeg választotta el tőlem, nagy nehezen azonban átjutottam. - Egy tequilát. - szóltam a csaposnak aki azonnal töltött is majd miközben lehúztam az italom és az embereket figyeltem megpillantottam az egyik asztalnál Damont. Kértem magamnak még egy italt és oda sétáltam hozzá.

- Csatlakozhatok? - kérdeztem túl harsogva a zenét. - Csak nyugodtan. - bólintott és leültem. - Ünnepelsz vagy búslakodsz? - érdeklődtem és szerencsére éppen ekkor halkult el a zene, így nem kellett üvöltenem. - Mi a fenét ünnepelnék? - vonta meg a vállát. - Skyler életben van, mindenkire emlékszik és haza jött. Szerintem van mit ünnepelni. - mosolyodtam el. - Nekem nincs okom ünnepelni. - morogta. - Mi a baj? - érdeklődtem. - Amikor ma megláttam Skylert a szívem őrült ütemre váltott, oda akartam menni hozzá hogy átöleljem, megcsókoljam de aztán....- hallgatott el. - Aztán mi? - faggattam. - A tekintetem a kislányán akadt meg. Tudom hogy ő nem tehet semmiről de, a tudat hogy Castiel az apja gyűlöletet vált ki belőlem. - húzott le még egy italt. - Idővel túl teszed magad ezen. - biztattam majd megláttam a széke lábánál egy bőröndöt. - Elmész? - kérdeztem zavartan. - Igen. - bólintott. - Az éjszaka közepén? Búcsúzás nélkül? - néztem rá kérdőn. - Ideje tovább állnom. - felelte. - Megint elmenekülsz. - csóváltam a fejem rosszallóan. - Talán igen. De nem tehetek mást. - vonta meg a vállát. - Ez nem igaz. Beszélhetnél Skylerrel. Együtt ezt is megoldanátok. Mindig a könnyebb utat választod. Ha elmész....örökre elveszíted őt. - biztos voltam minden szavamban. - Együtt megoldjuk? Mit? Hogyan oldhatnánk meg azt hogy van egy lánya akinek Castiel az apja? - emelte meg a hangját. Látszott rajta hogy már túl sokat ivott. - Mérlegelned kell hogy mi a fontosabb, az hogy Skylerrel boldogok legyetek vagy a büszkeséged. - mondtam el a véleményem. - Nincs szükségem arra hogy kioktass. Tudom mit kell tennem. - dühösen meredt rám. - Nem kioktatlak hanem tudatom veled hogy hibát követsz el. - jelentettem ki. - Nem is értem miért akarod hogy Skyler és én újra együtt legyünk, hiszen nem rég még hazudtál is azért hogy veled maradjak. - utalt az esküvő előtti időszakra amikor nem mondtam el neki hogy Skyler életben van. - Annak már lassan egy éve. Azóta közted és köztem csak erős barátság van, semmi több. - mondtam őszintén. - Padlón vagyok Elena. - hirtelen felém hajolt. - Vigaszra van szükségem. - ajkai már az enyémet súrolták. - Nem vigaszra van szükséged hanem arra hogy kijózanodj és elgondolkodj azon hogy miként is akarod tovább élni az életed. - toltam el magamtól. Amióta elfogadtam hogy Damon számomra nem lehet több egy barátnál, nem érzek kísértést és most sem gyengültem el a közelségétől, ezt pedig személyes győzelmemként könyveltem el magamban. - Elutasítod a közeledésem. - jegyezte meg. - Rég nem volt erre példa. - sértetten dőlt hátra. - Nem őszinte a közeledésed. Csalódott, makacs és ittas vagy. Ismerlek már évek óta, tudom hogy ilyenkor előbb cselekszel és csak utána gondolkodsz. - töltöttem magamnak egy italt. - Jól ismersz. - bólintott elismerően. - Azt is tudod hogy ilyen esetekben vagy szexel vagy gyilkolással oldom magamban a feszültséget. Az első lehetőséget próbáltam de te nem voltál benne partner, szóval....jön a második vagyis a gyilkolás. - újabb italt húzott le. - Hagyd már abba Damon. Ne sajnáltasd magad. - elfogyott a türelmem. - Eszembe sem jutott sajnáltatni magam. - nézett rám úgy mint aki azt sem tudja miről beszélek. Bosszantó volt a viselkedése és elszomorított hogy így kell látnom őt.

- Tudod mit? Én inkább megyek. - álltam fel. - Várj. - kapta el a kezem. - Nem Damon. - ráztam le magamról. - Szánalmas vagy ahogy itt ülsz és önmagadat sajnálod ahelyett hogy belegondolnál egy kicsit Skyler helyzetébe is. Szerinted ő mit érez? Érdekel egyáltalán? Bizonyára ő sem volt túlzottan boldog amikor visszatértek az emlékei és rájött hogy a lánya apja az akit a legjobban gyűlöl. Most pedig még a szerelme is magára hagyja. - lenézően mértem végig. - Egyszer az életben ne csak magadra gondolj. - kértem halkan, mindennél jobban vágytam arra hogy jól döntsön. - Önző vagyok Elena és soha nem változok meg, nem tudok és nem is akarok. - nézett fel rám és ezzel meg is adta a választ a fel nem tett kérdésemre. - Akkor jó utat a magányos életedbe, de ne feledd Damon egyedül az öröklét is fájdalmas lesz. - mondtam majd hátat fordítva neki kisétáltam a bárból. Nem használt a fejmosás, nem hatott rá sem a kedves szó sem az igazság. Igaz hogy az ő élete de rossz volt látni hogy rossz döntést hozott. Nyugtalanul indultam meg vissza a Mikaelson házba hogy lepihenjek, ez a beszélgetés fárasztóbb volt mint eddig bármi.