Song: Gabrielle Aplin - Home
New Orleans fényeit megpillantva valami különös érzés kerített hatalmába. Sok idő telt el azóta hogy utoljára itt jártam, most viszont haza tértem és a gondolat hogy már csak percek választanak el attól hogy viszont lássam a szeretteimet, mosolygásra késztetett. Boldog voltam, ez a boldogság pedig csak fokozódott amikor megálltam a Mikaelson ház előtt. Lassan vettem ki Oliviat a kocsiból, út közben elaludt, ezért óvatosan a karomban tartva sétáltam fel a tornácra. Ez a város, ez a ház az otthonom volt ezért sem húztam az időt kopogással vagy csengetéssel, egyszerűen csak besétáltam a házba. A nappaliban azonnal elöntött a melegség, ahogy körbe néztem, a szívem egyre hevesebben dobogott, aztán hangokra lettem figyelmes amik az étkező felől jöttek.
Halkan, szinte hang nélkül osontam közelebb és az ajtóban megállva a mosolyom még szélesebbre húzódott. Az asztalnál ült mindenki akit szeretek, a barátaim és a családom. Caroline lelkesen mesélt valamit, amit a többiek döbbenten hallgattak. Azt hiszem a gimis éveiből halászott elő egy emléket amit most lelkesen osztott meg mindenkivel, majd Klaus vette át a szót, ünneplésről beszélt, de azt nem tudtam hogy pontosan mit is ünnepelnek. Jó érzés volt nézni őket, szótlanul, percekig. Örültem hogy nem vettek észre. Könnyek gyűltek a szememben ahogy egyesével néztem végig rajtuk majd egyszer csak Olivia felsírt és minden szempár egyszerre szegeződött ránk. - Öhm...sziasztok. - köszöntem, hirtelen elszégyellve magam. - Skyler. - Klaus állt fel de nem indult meg felém, csak a többiekkel együtt meglepetten nézett. Nem hittek a szemüknek, ami érthető, hiszen több mint tíz hónap telt el azóta hogy utoljára velük voltam. - Látom ünnepeltek. - mosolyodtam el, közben Olivia ismét elszenderedett. - Igen....igen. - Klaus összeszedte magát és ő is elmosolyodott. - Örülök hogy itt vagy. - sétált felém és ahogy megállt előttem óvatosan ölelt magához, miközben Oliviat is alaposan szemügyre vette. Klaus példáját követve a többiek is mind felálltak és közelebb jöttek hozzánk. - Szabad? - Caroline nyúlt Oliviaért, én pedig bólogatva adtam át neki a lányomat. - Hiányoztatok. - öleltem át egyesével mindenkit, csak Damon állt tőlem távol, így csak egy szomorú pillantást vetettem rá, de nem akartam most emiatt elrontani a pillanatot ezért visszafordultam a többiek felé. - Mit ünnepeltek? - kérdeztem. - Tegnap végleg leszámoltunk Castielel. - válaszolt Rhian. - Látnod kellett volna Bonniet, amióta Ava ereje az övé, egyszerűen legyőzhetetlen. - Emily olyan lelkes volt hogy csak mosolyogni tudtam rajta. - Szóval Castiel meghalt? - kérdeztem halkan. - Igen. Tudjuk hogy Olivia az ő lánya, de....- Klaus magyarázkodni kezdett de közbe vágtam. - Örülök hogy Castiel meghalt. - mondtam őszintén. - Különben az emlékeim rólatok soha nem tértek volna vissza. - folytattam. - Ha nem mentél volna el Castielel, akkor el sem veszítetted volna az emlékeidet. - Damon haragos szavai megdöbbentettek, de végülis igaza volt. - Damon. - szólt rá Emily. - Mindenki így gondolja, csak senki nem akarta kimondani. - vonta meg a vállát Damon majd kiviharzott a házból. - Sajnálom. - sóhajtottam, bűntudatom volt az elmúlt tíz hónap miatt. - Ne szabadkozz. A lényeg hogy most már itt vagy. - Stefan lépett mellém és átölelt. - Köszönöm. - hunytam le a szemem. Még most sem tudtam elhinni hogy vége, Castiel többé már nincs és én szabad vagyok. - Pihenj le Skyler. Én vigyázok Oliviara. - ajánlotta fel Caroline. - Köszönöm. Kedves tőled. - mondtam hálásan. - Gyere, felkísérlek a szobádba. Amióta elmentél, érintetlen. - Emily karolt belém én pedig még egy pillanatra hátra néztem Carolinera aki mosolyogva dajkálta Oliviat, tudtam hogy a lányom biztonságban van, ezért könnyű szívvel indultam meg Emilyvel a szobámba. - El sem hiszem hogy újra itt vagyok. - léptem be a szobámba. - Sok minden történt amióta elmentél. - Emily lépett be mögöttem, miközben én az ágyamra ültem. - Nekem mondod? - fintorogtam, Castielre gondolva. - Hagylak pihenni. - indult ki a szobából. - Emily, várj. Nem akarok pihenni. Inkább beszélgessünk. Mesélj el mindent amiről lemaradtam. - kértem kedvesen, ő pedig mosolyogva ült le mellém.
- Hol is kezdjem...- sóhajtott. - Az elején. - bíztattam, mindent tudni szerettem volna. - Oké! Nos...amikor megtudtuk Enzotól hogy elmentél Castielel, akkor mind úgy döntöttünk hogy itt maradunk New Orleansban. - kezdett mesélni. - Azóta itt vagytok? - döbbentem meg. - Igen. - bólintott. - Sokáig nem tudtuk hogy mihez kezdjünk, aztán Rhiannak támadt egy ötlete, hogy a nővére Ava erejét ráruházhatnánk Bonniera, ezért elmentünk megkeresni a könyvét és valahogy így kezdődött minden. Bonnie most már erősebb mint valaha és a könyv segítségével győztük le Castielt is. - folytatta a beszámolót. - Meglepett hogy Rhian itt van. - vallottam be őszintén. - Minket is meglepett amikor ide jött, de nagy hasznunkra volt. Féltem hogy olyan mint a nővére volt, de egyáltalán nem. Rhian végig segített nekünk. - mesélte tovább Emily. - Nem akartam a többiek előtt megkérdezni, de mi történt az arcoddal? - tértem át más témára, mert érdekelt hogy Emily hogyan sérült meg. - Oh. - simította egyik kezét az arcára. - Castiel történt az arcommal. Megütött, de kutya bajom, csak lett egy monoklim. - mosolygott. - Annyira sajnálom. - öleltem át. - Ez semmiség a bérgyilkosához képest. - legyintett. - Bérgyilkos? - értetlenül meredtem rá. - Igen. Ide küldött egy Liam nevű fickót, az éjszaka közepén támadt rám. Már majdnem feladtam, féltem hogy megöl, de Enzo megmentett. - mesélt tovább. - Te jó ég. - elszörnyedve hallgattam amit mondott. - Ne aggódj. Nem történt semmi komoly, életben vagyok és végülis hálás is vagyok azért hogy így alakult. - vonta meg a vállát. - Hálás vagy? - úgy néztem rá mint ha őrült lenne, nem értettem hogy miért hálás azért hogy megtámadták. - Ha Liam nem tör az életemre akkor Enzonak nem lett volna kitől megmentenie és akkor talán most nem lennénk együtt. - meleg mosolya láttán én magam is elmosolyodtam. - Együtt vagytok? - teljesen meglepett. - Igen. - kuncogott. - Tényleg sok mindenről maradtam le. - dőltem hátra. - Most már itt vagy és más nem is számít. - fogta meg a kezem. - Igazad van. - bólintottam. Jó volt újra olyan emberekkel beszélni akiket tényleg szeretek, akik a barátaim....akikre mindig számíthatok.
Hali!
VálaszTörlésNagyon örülök annak hogy Skyler hazatért és hogy Oliviat is magával hozta. Szívmelengető volt ahogy fogadták őket. Kivétel talán Damon, aki most sem tudott uralkodni magán, persze érthető hogy miért dühös Skylerre, de most hogy itt van és esélyük van az újrakezdésre, talán jobban tenné ha mindent elkövetne a lány visszahódításáért. Tetszett egyébként ez a rész is. Ezer millió puszi :)
Szió :)
VálaszTörlésJeee! Skyler végre megint a szeretteivel van. Caroline cuki volt amikor elkérte Skylertől Oliviat majd felajánlotta hogy majd ő vigyáz rá. Jó volt látni hogy Oliviat is szeretettel fogadták még Klaus is. Damonra haragszom, mert nem kellene ilyen gyerekesen viselkednie. Nem mondom hogy nem jogosan mérges, de akkor is félre kellene tennie a múlt sérelmeit. Várom a folytatást :)
Halihó :P
VálaszTörlésImádtam! Imádtam! Imádtam!....Olyan boldog vagyok hogy Skyler ismét otthon van. Jobban nem is alakulhatna ez a történet, a főgonosz halott, mindenki boldog....és már csak egy valami hiányzik, mégpedig Dayler feltámadása. Remélem hogy a kövi részekben újra egymásra találnak. Nagyon szerizem őket :P
Sziaaa
VálaszTörlésSzeretem az ilyen összejöveteles részeket, amikben mindenki szerepel. Skyler a legjobbkor érkezett meg, mert így mindannyian egyszerre üdvözölhették. Damon beszólására szinte számítottam is, soha nem könnyíti meg még a saját helyzetét sem. Részéről a legjobb döntés az lett volna ha Skylert azonnal a karjaiba zárja amint meglátja, nem törődve semmivel és senkivel. De nem így történt, viszont így még izgibb és drámaibb a szerelmük. Ahj de várom a többit :D
Hi :P
VálaszTörlésMegint egy sirdogálós rész, de ezúttal örömkönnyek voltak a szememben és nem szomorú könnyek. Abszolút elnyerte a tetszésem ez a rész is...bocsi hogy ennyire hivatalos vagyok, de már rámragadt a hétköznapokból!......Na szóval visszatérve a lényegre.....Megható volt ahogy Skyler megérkezett és ahogy fogadták őt és a kislányát. Nagyon várom a folytatást :P
Puszedli :D
VálaszTörlésTetszett ez a rész is, az elején szép volt ahogy Skyler leírta mit is jelent számára az otthona és ahogy szinte leselkedve figyelte a többieket. Elképzeltem ahogy Caroline lelkesen meséli a saját sztoriját miközben a többiek már halálra unják magukat :D A gifek is nagyon jók lettek. Nagyon várom a többi részt is :D
Szia
VálaszTörlésPerfect! Skyler megérdemli hogy végre boldog legyen és ehhez az első lépés az volt hogy újra a családjával és a barátaival legyen. Már csak Damonal kellene összejönniük és akkor már tényleg nem lenne semmi ami tönkre tehetné az életüket. Remélem kibékülnek és mindenki boldogan él örökké!!! :D
Ciao!
VálaszTörlésBorzalmas belegondolnom hogy hamarosan véget ér a történet, érezhetően haladunk a végkifejlet felé, azonban továbbra is tartogatsz számunkra meglepetéseket és fordulatokat. Tetszett ez a rész is, még Damon mogorvasága is, hiszen Skyler és Damon szerelme mindig is bonyolult volt, ezért várható volt hogy a végjátékban is lesznek bukkanók a kapcsolatukban. Drukkolok nekik és várom a folytatást :)
Bonjour
VálaszTörlésSzívem szerint ha Emily helyében lettem volna én nem csak rászólnék Damonra az ilyen bunkó beszólásai miatt hanem fel is képelném. Szegény Skyler épp csak hazajött máris azzal kell szembesülnie hogy Damon még mindig dühös rá. Mr. Salvatore....ideje lenne észheztérni és pedálozni Skyler szerelméért. ( *összeráncolt szemöldökkel és csípőre tett kézzel nézi a kékszeműt *) Tréfát félretéve nem meglepő hogy tetszett ez a rész is. Megható volt és szép. Skyler és Emily beszélgetése is tetszett. Szuper volt az egész. Várom a többit ;)
Szióka...
VálaszTörlésJaj, de jóóó, Skyler NO-ban van. Klaus és a többiek aranyosak voltak, ahogy megdöbbentek Skyler láttán. Annyira jóó volt. Nagyon tetszett ez a rész is mert ez is egy nagy pillanat volt a főszereplő szempontjából. Remélem hogy valahogy Skyler és Damon is visszatalál egymáshoz és akkor már tényleg minden tökéletes lesz. Nagyon várom már a többi részt is :)